Gasparovics László továbbra is a legjobb felvidéki hajtó

Mit hagytak maguk mögött 2023-ban a versenypályán? Mi élteti a pénzigényes sportág megszállottjait? Mutatkozik utánpótlás a korosabbak árnyékában? Gasparovics László klubelnök és egyben a honi hajtók legjobbja rendre vetélytársait dicséri, s közben az Új Szó kérdéseire is válaszolgat.

Kétszer Zsigárdon, egy-egy alkalommal Felsőszeliben, Feketenyéken, Gútán és Dunatőkésen találkozott a mezőny. Milyen idényt zártak?

Hat versenyt terveztünk, annyit meg is tartottunk, mindenhol akadályhajtással és vadászhajtással. Utóbbiban nem mindenki indult, akinek viszont van páros lova, az az akadályhajtást felvállalta. Klubunkban már mindenki jobban hajt, tényleg jobban odafigyel, mint korábban, több versenyen veszünk részt, időnként Magyarországon is. Szerintem hazai sorozatunkban színvonalas versenyeken alakult ki a sorrend, mivel elég sok magyarországi vendéghajtó is eljött. Az ő jelenlétük csak emeli a színvonalat.

Elmondható, hogy továbbra is kedvelik a dél-szlovákiai pályákat a magyarországi hajtók?

Főleg a Győr környékiek és a Vas vármegyeiek indulnak szép számban. Úgy gondolom, hogy szívesen is jönnek hozzánk, többnyire legalább öt-hat fogat érkezik, helyenként még több is.

Ismét ön nyerte a dél-szlovákiai házibajnokságban a kétfordulós akadályhajtást a hat verseny összesítése alapján?

Tavalyi elsőségemet folytatva megint én lettem az első, 65 ponttal. Tizenhéttel előztem meg Kajos Sándort, ő meg hárommal Vankó Imrét. Mindnyájan már korosabbak vagyunk, annak örülnék, ha a fiatalok jönnének fölfelé. Mindenkinek jó versenyzést kívánok jövőre is, és azt, hogy valahogyan lökjenek le engem az élről. Különben a riválisaim is jól mennek, többnyire az első háromban végzünk.

És mi a helyzet a vadászhajtással? Hogyan végződött?

Itt Vankó Imre lett az első 46 ponttal, a 40 pontos Balla Szilárd és a 37 pontos Cserge Igor előtt. A győztes szereti ezt az egykörös versenyszámot, és úgy látom, lazábban hajt, jobban koncentrál rá, s nem olyan feszélyezett, mint az akadályhajtásban, idén csak Dunatőkésen nem sikerült önmagát hoznia. Balla Szilárdnak is nagyon jó éve volt, kihagyott viszont egy versenyt, ami összpontszámban hiányzott az elsőséghez. Akadályhajtásban szintén nála láttam a legnagyobb javulást.

Helyenként az egyes fogatok is felbukkantak. Pónyáék és a többiek. Hol tart ez a próbálkozás?

Alex nagyon ügyes fiatal, bízunk benne, hogy kettes fogatot is fog hajtani. Nagyapja, Vilmos is szokott indulni, s időnként a gútaiak. Ez a szám ugródeszka lehet a fiatalok számára a kettes fogatok felé, s jelenléte feldobja a versenyt. Változatosabb kép tárul a nézők elé.

Évek óta magyarországi megyei bajnokságon csúcsosodik ki a versenyidény. Idén sem maradt el?

Ismét indultunk, mi négyen, a legjobbak, vagyis rajtam kívül Kajos Sándor, Vankó Imre és Balla Szilárd. Nagyon, de nagyon készültünk, de nem úgy sikerült, ahogy akartuk, mivel egész nap ömlött az eső, csúszós volt a pálya. Verőhibával és pici időtúllépéssel értem célba, ami csak a tizedik helyre volt elég, de ennek is nagyon örültem. Igazán minimális különbségek voltak a legjobb egytucatnyi versenyző között, mert még a győztesnek is volt verőhibája. Én sokkal többet vártam magamtól, mivel igazán jól mentek a lovaim, de a pálya és az eső megtette a magáét. Ha gyorsabban akartam hajtani, kockáztatnom kellett, s ez lett a vége. De ez nem kifogás, mert mindenkit egyformán sújtottak a nehéz versenykörülmények, amire a klubtársaim még jobban ráfizettek.

forrás: ujszo.com