Szent Mária 9 év után tért vissza a Felvidék focitérképére

Nemrégiben Demko Dominikkal és Lipán Zsolttal készítettünk interjút, akik a Bodrogköz és Ung-vidéki kispályás amatőr labdarúgó bajnokság szervezői. Bemutattuk a bajnokságot, kulisszatitkokat tudhattunk meg a szervezésről, és úgy döntöttünk, hogy elindítunk egy olyan heti sorozatot, mely segítségével a bajnokág 12 hétében bemutatjuk a bajnokság mind a 12 csapatát, nyilván a focira és a bajnokságra kihegyezve, de egyben a településekről is írunk bővebben, megvizsgálva a történelmüket, helyzetüket, a mindennapi életüket, és akár helyi érdekességeket is a Bodrogköz és Ung – vidéken. Az elmúlt két hétben sorozatunk I. és II. részében bemutattuk Abara és Perbenyik csapatait, akik jelen pillanatban a bajnokság élén állnak szoros versenyben egymással. Úgy döntöttünk, hogy sorozatunk harmadik részében már nem követjük a jelenlegi bajnoki állást, így ezen a héten Bodrog Szent Máriára látogattunk, ahol Lipán Zsolt barátunk által betekintést tudunk nyújtani a Bodrogköz eme gyöngyszemének a mindennapjaiba.

Bodrogszentmária a tőketerebesi járásban helyezkedik el, egy 550 lakosú település a Bodrog és a Latorca bal partján, mely 1956 után összenőtt az egykori Árpádkori Pálföldével, így a mai napig is Szent Mária - Pálfölde falurész néven tüntetik fel. Bodrogszentmária lakosságának sikerült megőriznie Trianon óta a magyarságát, hosszú ideig tartotta magát színmagyar településként, de az elmúlt években több szlovák nyelvet beszélő vásárolt házat a faluban, de így is 90%-os a magyarok aránya jelenleg.

Bodrogszentmária történelme nagyon messze nyúlik vissza, régészeti leletek bizonyítják hogy már az újkőkorszakban is emberi település állt, továbbá leletek kerültek elő a bronzkorból a római korból is, de, korai szláv és honfoglalás kori magyar település maradványait is megtalálták a területén.

Az első írott emlék 1261-ből származik, mint “Villa Sancte Marie”, “Villa Maria”, “Zenthmaria” emlegetik.

Lipán Zsolt elmondása szerint egy galamb adta a falu nevét, mely történetet a nagymamájától hallott, és így emlékszik vissza az elmeséltekre: “ a mostani “ócskafaluban”, amit 1924-ben elöntött a víz, egy galamb jelent meg egy marhapásztor mellett, aki lepihent egy fa tövében, a madarat a pásztor a botjával meglegyintette, amit nem kellett volna, így a galamb felszállt és fény áradt a tollaiból, majd elszállt, és leszállt a néhány kilométerrel arrébb, határ magyar oldalán, a mai Máriapócson, ott átváltozott egy gyönyörű, makulátlan lénnyé.”

Máriapócsra évtizedek óta járnak a faluból zarándokútra, az öregek mindig meséltek róla. 1995-ben ennek tiszteletére épült egy kegykápolna azon a helyen az “ócskafaluban“ ezen a régi Mária jelenés helyén.

A sport vizeire evezve Zsolt elmondta, hogy hobbi szinten működik az asztalitenisz a faluban, minden pénteken van lehetőség játszani a helyi kultúrotthonban, a falubeliek ki is használják ezt az aktivitást.

Ennél jóval komolyabb tevékenység zajlik a vizen, hiszen a faluban van egy 8 hektár hosszúságú horgásztó melyet Petencének hívnak. Régen a pásztorok tehénitatónak használták, sokáig benőve használatlanul állt, majd 2014-ben a helyi vállalkozó úgy döntött, hogy a nevére veszi, kitisztítja, feltölti halakkal, majd 2018-ban megnyitotta a közönség előtt, mely azóta is működik és nagy népszerűségnek örvend. A tó felületéből 4 hektáron lehet horgászni, és a víz tele van tele kapitális halakkal.



Az asztalitenisz és a horgászat mellett a foci is főszerepet kap Bodrogszentmária életében, hála főleg Lipán Zsoltnak, aki a motorja a helyi sportéletnek.

“A foci kisebb nagyobb megszakításokkal mindig működött a faluban. Amit az öregektől sikerült megtudnom hogy már a 60-s évek óta létezik helyi csapat, mely már akkoriban is “divíziót“ játszott. A 80-90-es években szintén a faluhoz képest “magas“ szinten működött, járási 1 és 2. osztályban szerepelt a csapat.


A csapat a 90-es években

A törés a 2000 – 2010 közti időszakban jött el, ekkor már nem működtek annyira fényesen mint annakidején. Ekkor kapott a csapat egy edzőt, aki sokat tett a fociért, így működtünk kb. 2 évig. Én ebben az időszakban, 2010-ben 9 évesen csatlakoztam a helyi csapathoz, mely életem első focicsapata volt. Majd megint jöttek a nehézségek. 2013-ban egy helyi vállalkozó a szárnyai alá vette a csapatot, melynek köszönhetően egy ideig működött a felnőtt, az ifi, de a gyerekcsapat is. Hozott játékosokat a környező falvakból, új edzőt nevezett ki és az első szezonban az akkori utolsó osztályban (6) a harmadik helyet érte el a csapat, így a következő szezonnak nagy tervekkel indultak neki. A feljutás volt a cél, ám de nem így lett, nézeteltérések akadtak, a csapat nem teljesített az elvárásoknak megfelelően, a 2014/15-s szezonban a 6. osztályban fejezték be az utolsó helyen. Ezzel együtt megszűnt a szentmáriai focicsapat.

Foci nélkül volt a falu egész 2023-ig, mikor Dominik barátom felkeresett engem, hogy megalakult a Bodrogköz és Ung-vidéki kispályás amatőr labdarúgó bajnokság, és felkért minket, hogy csatlakozzunk. Én nagyon szerettem volna, így elkezdtem újjászervezni a focicsapatot. Egyeztettünk a polgármester asszonnyal is, akinek tetszett az ötlet és így 9 kihagyott év után, igaz, hogy a kispályás bajnokságban, de újra alakult a bodrogszentmáriai focicsapat.


Az öregfiúk csapat a 2000-res évek közepén

Az első szezont próbáltuk csak falubeli, hazai játékosokkal vinni, de hamar kiderült, hogy ez nem működhet, mivel a korosztály idősebb volt, és se hajlam, se akarat edzésre és meccsre járni nem volt bennük. Az első szezon végén 10 csapatból az 5 helyen végeztünk. Úgy döntöttem, hogy szakítok a régi sémákkal, és megkerestem az ismerőseimet/barátaimat, akikkel valamikor a gyerekcsapatban, ifiben, együtt fociztam, hogy van-e kedvük csatlakozni hozzánk. Így történt, hogy a második fél szezonnak, 5-6 falubelivel indultunk már csak neki. Így megy ez most is, 20 kerettag van, abból 6 a falubeli, a többiek “légiósok“ a környező falvakból.

A mostani szezon előtt is voltak távozók, de ugyanakkor erősítettünk is. De kellett egy félév, hogy a fiúk összeszokjanak, jelenleg a 8. helyen állunk, 1 ponttal lemaradva Zétény és Mokcsa mögött, de 1 meccsel kevesebbet is játszottunk, szóval idén is az a cél, hogy a TOP 5-ben végezzünk.”  - mutatta be a csapat történetét Lipán Zsolt.

A beszélgetésünk végén az anyagi helyzetükről és lehetőségeikről is beszélgettünk, és mint kiderült, bár kapnak egy nagyon csekély segítséget, de ők maguk se tétlenkednek, hanem tesznek a fennmaradásukért, legyen szó saját pénzszerzésről, mint például egy sportbál, vagy akár közös kalapozásról. A cél mindenképp a megmaradás. “Sajnos a községünk nem rendelkezik annyi költségvetéssel, hogy finanszírozni tudja a focit. Azért, hogy egy nagyobb összeggel rendelkezzen a csapatunk, sportbált szerveztünk, amiből a befolyt összeget a focira fordítottam, új labdákat, új mezeket és edzéskellékeket vásároltunk. Emellett, ha a csapat szeretne kicsit meccsek után leülni és valamit elfogyasztani, vagy a vendégcsapatot megvendégelni, közösen összepótoljuk a szükséges összeget.” – mesélte Zsolt, aki kifejezetten büszke a csapattagok hozzáállására. Emellett elmondta, hogy a következő szezonnak nagyobb tervekkel indulnak majd neki. Ő maga pedig megfogadta, hogy “amíg én szervezem a faluban a focit, ha törik ha szakad az működni fog!”

fotók: Lipán Zsolt magánarchívuma