Perbetéről a tokiói olimpiáig

95 éve született Perbetén Porubszky László, aki alig 62 éves volt, amikor meghalt Budapesten. Aki most összefüggést keres a falu másik híres szülöttjével, a színművész Pándy Lajossal, az nem is téved. Ugyanis mindketten Porubszkyként látták meg a napvilágot, de ugye ezen a néven nem lehetett színész akkoriban az ember, így az idősebb testvér felveszi a magyarosabban hangzó Pándy nevet, De öccse sem akar lemaradni a bátyja mögött, s nem is marad.  röplabdaedzőként beírja magát a magyar röplabdasport aranykönyvébe.

Amikor rákérdezek Ludvig Zsoltnál, a Testnevelési Egyetem sportegyesületének (TFSE) sportigazgatójánál, egyébként szintén röplabdaedzőnél arra, mond-e valamit számára a Porubszky-név, rögtön reagál és sorolja a híres előd érdemeit, majd hozzáteszi: „Sajnos, én már nem ismerhettem személyesen, pár évvel azelőtt hunyt el, mielőtt én a főiskolára kerültem, de a szelleme máig itt van velünk a falak között”

A közvélemény már kevésbé ilyen hálás, még wikipédia-oldal sem őrzi a nevét. Szerencséjére, ahogy a budapesti Testnevelési Egyetemen, úgy szülőfalujában sem felejtették el a nevét, sőt a két éve újonnan kiadott Perbetei mesék szerkesztője, Jakab Ferenc róla és édesapjukról, Porubszky Lajosról is megemlékezik, akit családostul átdobtak a magyar határon a második világháború után a lakosságcserének elkeresztelt békebeli háborús hadművelet keretében.  

„Ebben könyvben szeretünk volna tisztelegni egy másik, perbetei származású ember előtt, aki nem a művészet, hanem a sport terén alkotott maradandót és vált nemzetközileg is elismert szaktekintéllyé. Ő volt Porubszky László, Pándy Lajos hét évvel fiatalabb testvéröccse aki 1929. január 5-én született Jászfalun és nevelkedett Perbetén” – mondja Jakab Ferenc.

Jászfaluból Perbetén át az egyetemig

Porubszky László elemi iskoláját Perbetén gimnáziumi tanulmányait Esztergomban és Érsekújvárott végezte. Miután édesapjával a Tolna megyei Keszőhidegkútra telepítették 1949-ben már Magyarországon, Gyönk nagyközségben érettségizett. Bátyja, Lajos legjobb barátja Szepesi György, a szintén felvidéki származású rádiós” sportriporter volt, a magyar fociválogatott „tizenkettedik” tagja, s az ő biztatására is a gimnázium befejezése után a Testnevelési Főiskolára jelentkezett, ahol 1953-ban sikeresen diplomát szerzett.

Négy évig a Budapesti Malom és Sütőipari Technikumban tanított testnevelést, majd öt évet az  Élelmiszeripari Technikumban töltött, folytatta testnevelői hivatását. 1962-ben került  a Testnevelési Főiskola Sportjáték Tanszékére  adjunktusi beosztásba, ahol a röplabda szakággal kapcsolatos feladatokat látta el. 1969-ben kinevezték docenssé és ebben a beosztásban dolgozott egészen halála napjáig, 1978-tól 1984-ig hat éven keresztül, mint tanszékvezető.

A magyar férfi röplabda-válogatott élén

Tanári pályája mellett 1954-től húsz éven át a Budapesti Honvéd NB I-es, többszörös bajnok férfi röplabda csapatának volt az edzője, miközben 1963 és 1966 között a magyar férfi röplabda válogatottat is irányította, amelyik az 1963-as bukaresti Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett és egyben kivívta a tokiói olimpiai részvétel jogát is, ahol hatodik lett a magyar csapat. Az 1965-ös budapesti Universiádén szintén másodikként végzett a magyar válogatottal, amelyik azóta sem ért el ilyen nívós eredményeket. A Honvédot otthagyva 975-től 1978-ig a Budapesti Spartacus NB I-es férfi együttesét irányította, majd a Vasas Izzó férfi szakosztályának lett a vezetőedzője. A TFSE elnökségének tagja és egy ideig az Edzőbizottság vezetője volt. Évtizedeken keresztül irányította és felügyelte az az edzőképzést. Élete utolsó éveiben a TFSE női röplabdacsapatának vezetőedzőjeként tevékenykedett.

Nem csak edzőként, de szakíróként is

Számtalan szakcikke jelent meg különböző újságokban és szakszöveggyűjteményekben és társszerzője volt több röplabda sporttal foglalkozó szakkönyvnek. 1981-ben főiskolai tankönyvet jelentetett meg Kiss Lászlóval és Tarnawa Ferdinánddal közösen Röplabdázás címmel. Edzői zsebkönyvet írt a sportolók ruganyosságának fejlesztéséről, de megjelent a Röplabdajáték és a Röplabdázás oktatása című könyve is.

Még életében több rangos elismerést is megkapott, így 1961-ben és 1975-ben a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója címet, 1970-ben Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója lett, ahogy két alkalommal, 1964-ben és 1985-ben neki ítélték oda a Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem arany fokozatát is.

A családban a nők mind a röplabdát választották

Porubszky László viszonylag későn, 32 évesen nősült, feleségül Kiss Ágnest választotta, aki korábban tanítványa volt az Élelmiszeripari Technikumban Pár évvel házasságkötésük után született Ágnes nevű lányuk, aki később szintén testnevelő tanár és röplabdaedző lett. Mint korábban lánya, úgy most unokája Török Petra Eszter is versenyszerűen a legmagasabb országos szinten űzi a röplabdát Veszprémben.

Ahogy lánya emlékszik, apja nagyon szerette a sportot, ezért a hobbija is a munkája volt. A sporteseményeket mindennap a televízióban vagy rádión követte. Rádióműsorok gyakori meghívott vendége volt. S ha már bátyja neves színész volt, ő is Imádta a színházat, ezért tanítványaival is gyakran járt előadásokra.

Porubszky László 1991. május elsején halt meg, a Testnevelési Egyetem saját halottjaként búcsúzott tőle.

Emlékét őrzi az évről évre megrendezett Porubszky László emléktorna melyen a környező országok utánpótláskorú játékosai vesznek részt.

Ha Pándy Lajosra gondolunk, s vele együtt Perbetére, jusson eszünkbe öccse, Porubszky László is, aki szintén innen indult, s aki szintén öregbítette nem csak a család és Perbete, de a Felvidék hírnevét is.

forrás: szurkolo.sk