Hornyák Zsolt: „Dobogón szeretnénk végezni”

A Puskás Akadémia labdarúgócsapata a negyedik helyről várta az NB I hétvégi, tavaszi rajtját. A Paks elleni vasárnapi rangadó viszont a hazaiak győzelmével zárult. Az őszi bajnok Paks egygólos győzelmet aratott a vendég Puskás Akadémia felett a labdarúgó OTP Bank Liga 18. fordulójának vasárnap esti zárómérkőzésén, így ismét az élre ugrott a tabellán. A Tolna vármegyei csapat ezzel továbbra is őrzi hazai veretlenségét, idénybeli kilencedik otthoni meccsén egy döntetlen mellett a nyolcadik sikerét aratta.
A Puskás azonban továbbra sem adja fel, és a vereség ellenére is dobogón szeretne végezni a szezon végén. Erről az akadémisták edzője, a köbölkúti Hornyák Zsolt beszélt az Új Szónak, még a mérkőzés előtt.

Immár az ötödik szezonjában irányítja a Puskás Akadémia csapatát, az ötödik téli felkészülésen vannak túl. Változott valamiben a felépítése mondjuk az elsőhöz képest?

Csak minimálisan. A játékosok, a fiatalemberek, akik feljönnek az akadémiáról, természetesen változnak. A rendszert, amiben dolgozunk, viszont felállítottuk öt évvel ezelőtt a stábommal és Tóth Balázs sportigazgatóval, és azóta is tartjuk magunkat azokhoz a dolgokhoz, amiket megbeszéltünk, és amik sikereket hoztak az előző években. A felkészülés stílusa, ritmusa csak minimális mértékben változott. Az edzésprogram azért igen, mivel folyamatosan modernizáljuk. A fiatalok téli beépítése a csapat keretébe egy stabil pont, nyárig mindig igyekszünk felépíteni egy-két akadémistát a felnőtt együttesbe.

Közülük hatan tartottak a kerettel a spanyolországi edzőtáborban. Hányan, kik lehetnek ott stabilan az NB I-es meccskeretben, a kispadon, esetleg akár a kezdőcsapatban?

Négy játékos maradt az A csapat keretében, Pál Barna, Markgráf Ákos, Vékony Bence és Mondovics Kevin, őket szeretnénk beépíteni a csapatba, de figyeljük Vitályos Viktort is. Nagyon jól teljesítettek, közülük szeretnénk kinevelni egy újabb fiatalembert a kezdőcsapat számára. Ők kapnak lehetőséget arra nyárig, hogy megmutassák magukat, és akár az NB I-es gárda stabil tagjaivá váljanak.

Akár ahogy ez Gruber Zsombor esetében is történt az előző idényben. Vele kapcsolatban már a Fradi érdeklődéséről is cikkeztek, ami Magyarországon a csúcsnak számít klubszinten. Mennyire kell az (egykori) akadémistákra, a fiatalokra ilyen helyzetben ügyelni, hogy ne szálljanak el, és továbbra is végezzék el azt a mukát, mint addig?

Azért megérezni a játékosokon, ha ilyen helyzetbe kerülnek. Zsomboron is éreztem úgymond a hírek nyomát. Érthető, hogy nyomot hagy bennük mindez, hiszen egészen fiatalokról van szó, a fentebb említettek 16-17 évesek, családi körben a kisfiaimnak tekinthetném őket. Ha belegondolunk, Gruber Zsombi 19 évesen egy ilyen hírrel szembesül, erre fel kell őt készíteni. Másrészt az utolsó években tudatosan úgy dolgozunk, hogy a felnevelt játékosok – csúnya kifejezéssel élve – üzletképesek legyenek, hogy adott esetben a klub eladhassa őket. Minderről azért is merek nyíltan beszélni, mert ebben a korban a mentális téren a legnehezebb felkészíteni a fiatalembereket, jóval bonyolultabb, mint a fizikális terhelés megfelelő emelése. Zsombor mellett Corbu Marius iránt is óriási az érdeklődés a klubok részéről, mivel a piac figyeli a számaikat. De említhetném akár Pécsi Ármin kapust is. Őket az utóbbi két évben neveltük ki, és nagy eséllyel a következő fél évben egy újabb lépést tehetnek a karrierükben.

Ha már statisztikai adatok: az őszi idényben labdabirtoklásban a Puskás Akadémia az utolsó három között volt az NB I-ben, viszont a kapura lövések számában dobogós helyen állt. Ez a játékoskeret sajátosságai miatt alakult így, vagy alapvetően ez is volt a cél?

Ez volt a taktikánk, a filozófiánk. A gyors támadásvezetés híve vagyok. Heti szinten ezen dolgozunk, több edzést erre fordítunk. Úgy gondolom, a magyar focinak korábban épp az volt a hátránya, hogy bár jó labdarúgókkal, de lassabb játék mellett zajlott. Labdabirtoklás helyett én gyors labdaszerzést és gyors támadásvezetést várok el a csapatomtól, minden esetben befejezve az akciókat. Erre nagy hangsúlyt fektetünk a tréningeken, és a számok is azt mutatják, hogy megvan az eredménye.

Ez mutatkozott meg a spanyolországi edzőtáborban megvívott három felkészülési meccsen is? (Aarhus 3:3, Vancouver 2:0, Sparta Praha 0:2)

Egyértelműen. De mindhárom meccset úgy is szabtuk, hogy már a Paks elleni nyitómeccsünkre is készüljünk, mert minden ellenfelünk – a Tolna vármegyeiekhez hasonlóan – háromvédős rendszerben játszik, 3-5-2-ben vagy 3-4-3-as felállásban. Ez volt a célunk, hogy hasonló stílusú, de a magyar csapatoknál talán még erősebb gárdákkal mérjük fel az erőnket. A legnehezebb a Sparta elleni találkozó volt, amelyet ugyan elveszítettünk, de 0:0-nál nem találtuk el az üres kaput, vagy Komáromi Gyurinak kapufája volt, ha ezeket a ziccereket a meccs elején kihasználjuk, más lett volna a végeredmény. Azt kaptam a csehektől, amit vártam, mivel a magyar mellett a szlovák és a cseh bajnokságot is figyelem heti szinten. Nem lepett meg a Sparta, néhány apró hibánkból kihozták a maximumot, megbüntettek érte. Nagyon jó sparringot jelentett számunkra mindhárom mérkőzés. A Sparta évről évre jobb, mostanra ismét Csehország legerősebb csapata lett a Slaviát megelőzve. Ez az infrastruktúrájukon, a csapat körüli ellátáson is meglátszik, európai mércével is magas szinten járnak.

forrás: ujszo.com