Öt évet kellett várni az aranyra

Akik megünnepelhették a negyedik dunaszerdahelyi sakkaranyat, balról Bagi Máté. Varga Zoltán, Németh Miklós, Martin Neugebauer, Ráchela József edző, Václav Finek, Czebe Attila, Petényi György klubelnök, Bokros Albert, Csonka Attila István és Takács László (Képarchívum)

Szinte lehetetlen helyzetből lett bajnok a 2022/2023-as extraligás évadban a dunaszerdahelyi sakkcsapat, amelynek játékosai az utolsó partiig szívósan küzdöttek. Kalandba illő körülmények között kiharcolt elsőségük öt év után született meg, összességében pedig a negyedik aranyérmük volt.

Sikerük annyira sokkolta a címvédő és addig vezető Modra játékosait, hogy egy kivételével még gratulálni is elfelejtettek a győztesnek. Nem könnyű feldolgozni, ha fél segédponttal veszíti el egy csapat a bajnoki aranyat, de legalább olyan nehéz azt meg is szerezni ilyen apró különbséggel.

„A pöstyéni hármas forduló döntött mindenről – jegyzi meg Petényi György dunaszerdahelyi klubelnök szinte csodákra képes csapatáról. – Amikor a 4. fordulóban legyőztük a Modrát, megcsillant előttünk az esély, hogy bajnokok is lehetünk, de három fordulóval később, mikor váratlanul kikaptunk Dubnicán, ez elméletivé változott. Ám nem adtuk fel. Az nem jellemző a dunaszerdahelyi szívre, csapatszellemre. Azt mondtuk, amíg létezik valamilyen mód az élre törésre, addig harcolunk. És a zárótorna minket igazolt.”

A bajnoki címért folyó párharc nagyon érdekesen alakult. A zárótorna előtt adott volt a helyzet. A címvédőre két, a dunaszerdahelyi csapatra három összecsapás várt (ugyanis a bajnokság kezdete előtt kilépett a Prakovce, akivel a csallóköziek az első, a Modra az utolsó, 11. fordulóban találkozott volna). Így várható volt, hogy a végén pontegyenlőség lesz, s akkor a mérkőzésenként megszerzett játszmapontok fognak számítani. Ebben héttel vezetett a címvédő. A 9. forduló után fél ponttal növelte előnyét, ám következett a következő kör, amikor a roppant erős Humenné várt a bajnokra, és csak a legszorosabb eredménnyel (4,5:3,5) tudott győzni, miközben a dunaszerdahelyi alakulat 6:2-re verte a csábiakat, s máris hatra csökkent a listavezető előnye. De hátra volt még a záróforduló, amikor már csak a csallóközi csapat volt érdekelt a Podhájska ellen, az ellenlábas meg izgulva várhatott a végeredményre. Az pedig 6,5:1,5 lett a dunaszerdahelyi együttes javára, ami azt jelentette, hogy nemcsak, hogy behozta a hátrányát, hanem fél pont előnnyel még az élre is ugrott. Épp a legjobbkor.

„Ilyenre csak mi vagyunk képesek! – mondta boldogan a klubelnök. – Mert bármelyik extraligás ellenféllel a nyolcpartis ütközetben 6,5:1,5-re nyerni, ráadásul eredménykényszerben, nem akármilyen teljesítmény. Évad közben 15-en ültek asztalhoz keretünkből, senki nem játszott kimondottan rosszul, de négyen kiemelkedtek a csapatból és az extraliga mezőnyéből is: Csonka Attila István az 1., Czebe Attila a 3., Bokros Albert az 5. és Varga Zoltán a 6. volt a legeredményesebbek között, ráadásul mindannyian táblájukon is elsők lettek. Ezek a tények is igazolják, hol a helyünk az egyre erősebb szlovák élmezőnyben. Az utóbbi 11 évad során egyetlenegyszer nem voltunk dobogósok, egyszer pedig a pandémia miatt törölték a bajnokságot, különben négyszer győztünk, ötször másodikok lettünk. Már csak az ötödik arany hiányzik. Remélem, nem öt évet fogunk rá várni, mint a mostanira.”

forrás: ujszo.com