Prikler Szilvia: Szeretném ha a DAC egy erős kézilabdaklub lenne

Utánpótlás edző, technikai vezető, sportigazgató. Mivel foglalkozik most Prikler Szilvia?

Eddig női edző is voltam, most pedig technikai vezetőként segítemk a felnőtt csapatot. Mindig ott vagyok velük, mondhatni ez ugyan úgy van, mint az előző évben. Segítem az edzőt amiben tudom, ha kell fordítok magyarra vagy szlovákra, ha kell a játékosokkal is foglalkozom. Hivatalosan asszisztensként szerepelek majd a felnőtteknél, de mivel az ificsapatokkal is foglalkozok, ha ütköznek a meccsek, nem leszek ott a kispadon. Sportigazgatóként szervezni kell a felkészülést, elkészíteni az edzésterveket. Folyamatosan kommunikálok az edzőkkel, mindig leülünk egyeztetni és piramisszerűen megy le a program egészen a legkisebbekig.

Dunaszerdahely a Szlovák Kézilabda-szövetség (SZH) regionális központjaként működik, mennyire szigorúak a szövetség edzéstervei és feltételei?

A koncepció kidolgozásában is részt vettem, mert a szövetségben működő edzésmódszertani bizottság elnökeként is tevékenykedem. Így azok a tervek már ott átmennek az én kezemen is. A spanyol technikai igazgató munkáját segítem én is, majd miután elkészültek a programok, azokat továbbítjuk a regionális központokba. Persze picit itt is bele lehet még ezekbe nyúlni. Intenzíven dolgozunk, ami itt nálunk szerdahelyen is meglátszik már. Tavaly az U17-es csapatunk éppen csak lemaradt a dobogóról. Reméljük idén mindkét ificsapatunk jól fog teljesíteni. Ugyan ezt a koncepciót próbáljuk átadni a fiatalabbaknál is. Az U14-ben országos bajnokok is voltunk, a fiatalabb diáklányoknál pedig harmadikok lettünk, ott is csak egy meccsen múlt a jobb eredmény. Szerintem pár év múlva minden korosztályban komoly ellenfelei szelünk a legjobbaknak.

Mennyiben más most a felnőtteknél a MOL Ligára készülni?

Nagyon örülök, hogy játszhatunk ebben a bajnokságban, mert nagyon színvonalas kéziladba érkezik így Dunaszerdahelyre. A mi játékosaink pedig nagyon sokat fejlődhetnek ezáltal. Más ugyanis, hogy most érkezik majd a Most sok cseh válogatottal, míg korábban Kassán vagy bárhol máshol szerepeltünk. Ezzel persze nem lebecsülni akarom az 1. ligás csapatokat, de ez más szint lesz. Ami a felkészülést illeti sokkal többet edzettek a lányok. A nyáron hetente nyolcsszor tréningeztek. Ez kétfelé osztódott, ugyanis együttműködünk egy erőnléti edzővel is, így ő csak azzal foglalkozott. A kézilabdás edzéseken az edző filozófiája szerint a jó védekezésre és a gyors kézilabdára készültünk. A múlt évben még csak örültünk a kézilabdának, most viszont már muszáj is edzésre járni. A nélkül ugyanis nagyon nehéz lesz. Mindenki tudja, hogy nem lesz könnyű, de örülünk, hogy ilyen szinten kézilabdázhatunk.

A szövetségben is szoros a kapcsolat Spanyolországgal, itt is spanyol az új edző. Megvan e között az összefüggés?

Persze. Az első ligás idény végén feljött a kérdés, hogy idén ki vezeti majd a csapatot. Bár nagyon szerettem volna én foglalkozni a lányokkal, be kellett látni, hogy nagyon sok az egyéb feladat és az utánpótlásban is elkél a segítség, így megürült ez a poszt. Amikor ez a döntés megszületett, a szövetségen keresztül kerültünk kapcsolatba Xavival. Több beszélgetés után próbáltunk máshonnan is informálódni és jók voltak a visszajelzések. Mindenki azt mondta, egy fiatal ambíciózus edzőről van szó, aki akar és szeret dolgozni. Nekünk pedig pont az kellett, hogy valaki száz százalékosan erre koncentráljon. Ami még nagyon fontos, hogy nagyon aranyos emberről van szó, aki jól foglalkozik a lányokkal. Örülök, hogy egy ilyen edzőnek adtam át a csajokat, aki így áll hozzá a csapathoz. A lányok is fejlődhetnek általa, de ez fordítva is igaz.

Mennyire tudnak a lányok alkalmazkodni a nagyobb terheléshez, a több edzéshez?

A nyáron még könnyebb volt a több edzést megtartani, de ez most már ugye változik, ha kezdődik a szezon. Többen tanulnak még a csapatból, így ez kicsit nehezíti a helyzetet. A délutáni edzésekkel nem lesz gond, de délelőtt individuálisan kell majd készülni. Úgy próbáljuk megoldani, hogy délelőtt inkább az erőnléti edzéseket tartjuk majd. Ott akár egyénileg is el lehet végezni a gyakorlatokat. Sok a főiskolás a lányok között, van aki orvosi egyetemre jár, így rájuk külön is figyelünk majd. Lesz amikor az erőnléti edző elutazik utánuk Pozsonyba és ott külön foglalkozik velük. Mindenki pozitívan áll a dologhoz, a lányok azt mondhatom, hogy szeretnek edzeni. Ők is tudják, hogy így lesznek erősebbek a lövések, így lesznek gyorsabbak a pályán és csak így fejlődhetnek. Aki amatőr státuszban van szerintem mindent meg akar tenni, hogy ez változzon és erre itt lehet a lehetőség.

Hogyan kerültek kiválasztásra az új igazolások?

A benti posztokra kerestünk játékosokat, hiszen ott voltunk kevesen. Juhos Kata sem lesz ott velünk egy ideig (ő anyai örömök elé néz - a szerk.). Próbáltunk úgy választani, hogy a gyors stílushoz, amit eddig is játszottunk és az új edzővel ez még intenzívebb lesz, passzoljanak az erősítések. Figyeltünk arra, hogy a csapaton belüli kémia is működjön. Van például már egy igazi sztárunk, aki viszont könnyen be tudott illeszkedni és nem érezni ezt rajta. Szerettük volna, ha megmarad a magyarság is a csapatban. Ezért nem akartunk például sok szlovák játékost hozni. Hiszen a klub filozófiáját szeretnénk megtartani. Fontos, hogy mindenkinek a helyén legyen a szíve és mindent megtegyen a szerdahelyi kézilabdáért. Bízik Bogi esetében például ezzel biztosan nem lesz gond, hiszen ő is felvidéki származású.

Milyen a kapcsolatuk Magyarországgal, mennyire tudnak ott a szerdahelyi csapatról?

Nagyon jó a kapcsolatunk, mondhatom, hogy mindenhol ismernek. Sok felkészülési tornára járunk, volt korosztály ahol például megnyertük a veszprémi Cell Cupot. De például a Győri Audi ETO utánpótláscsapatai is rendszeresen vendégeskednek nálunk egy-egy felkészülési mérkőzésre.

Mi lehet a cél erre a szezonra? Illetve mik lehetnek a klub hosszú távú tervei?

A legfontosabb amit a klubelnök is elmondott, hogy egy szimpatikus újonc legyünk, akinek élvezet nézni a játékát. Most a szlovák ágon is hat csapat lesz ott a MOL Ligában, így akár ki is lehet esni. Ezt mindenképpen szeretnénk elkerülni. A játékosállományt elnézve, ha mindenki rendben lesz, a középmezőny meglehet. De a legfontosabb, hogy élvezzük a kézilabdát, minél több tapasztalatot szerezzünk, hogy a jövőben magasabb célokat is kitűzhessünk. Ami az én kisebb célom, hogy a dunaszerdahelyi kézilabda klub egy nagy klub legyen. Most sem vagyunk kicsik, de vannak még akik előttünk járnak. Meg lehet célozni akár a vágsellyei, akár a nagymihályi szintet, ami az ifjúsági bázist és a klubok nagyságát illeti. Fantasztikus lenne egy stabil, nagy női kézilabda klubbá alakulni. A feltételek adottak, hogy ez sikerüljön.

Fotó: facebook.com/mskds