Legendák csatája: Vémola győzelemmel zárult az MMA-trilógia
Karlos Vémola pontot tett a közte és Végh Attila közt zajló küzdelemre
fotó: talksport.com
Több mint 27 ezer szurkoló szemtanúja lehetett annak a történelmi pillanatnak, amikor Karlos Vémola pontozással múlta felül Végh Attilát a prágai Eden stadionban megrendezett Oktagon 72 gála főmeccsén. A küzdelem nemcsak két kivételes sportoló összecsapása volt, hanem egy korszak lezárása is – hiszen ez volt a cseh és a szlovák MMA-legenda harmadik, egyben végső összecsapása.
A különleges tét ezúttal az úgynevezett „Infinity Belt” volt – egy trófea, amely a végtelen rivalizálásnak állít emléket. A szimbolikus övet az vihette haza, aki győztesként zárja le ezt a nagyívű trilógiát.
A harc már az első menetben intenzív tempóval indult: Vémola azonnal rákapcsolt, és rövid idő alatt földre vitte Végh-et, többször is ketrechez szorította, miközben kegyetlen ütésekkel ostromolta. A szlovák harcos azonban nem adta könnyen magát: remekül védekezett, visszakapaszkodott, és a második menetben egy kemény térdrúgással meglepte ellenfelét, majd agresszív ütésekkel is próbálkozott. A harmadik felvonásban mindkét küzdő fáradni kezdett, de Végh egy rövid időre dominálni tudott a földharcban.
A negyedik menet tartogatta talán a legtöbb drámai pillanatot: Vémola egy fojtással próbálkozott, ám Végh felülre került, és több erőteljes ütést vitt be. Az ötödik – és egyben utolsó – menet ismét Vémola fölényét hozta, aki szinte végig kontrollálta a harcot, így végül a pontozóbírók egyhangú döntésével ő emelhette magasba a győztesnek járó övet.
A mérkőzés után a két harcos kölcsönösen elismeréssel nyilatkozott egymásról. Vémola megköszönte Végh-nek, hogy részese lehetett ennek a párharcnak, és meghatottan beszélt a közönségről: „Együtt írtunk történelmet. Ez a harc nemcsak nekünk, hanem nektek, rajongóknak is szólt. Köszönöm, hogy végig velünk voltatok.”
Végh Attila pedig sportszerűen gratulált ellenfelének: „Gratulálok ehhez a meccshez és az egész pályafutásodhoz. Reméltem, hogy döntetlen lesz, és jövőre is jöhetne egy újabb évszázad meccse. Köszönöm ezt a lehetőséget, amit Karlossal közösen hoztunk létre. Látjátok, a ketrecben szétverhetjük egymást vérig, de azon kívül barátok vagyunk, tiszteljük egymást, és normális emberek vagyunk. Együtt vagyunk a legerősebbek. Vémola megérdemelte az övet. Megküzdött érte. Nélküle ez a meccs nem jött volna létre. Én döntetlenre hajtottam. Az évszázad meccsét minden évben élvezném.”
A prágai éjszaka tehát nemcsak a harcművészet erejét, hanem a tisztelet és a sportszerűség példáját is megmutatta – egy olyan pillanatot, amely méltó zárása volt két legenda közös történetének.