Rezeg a kispad Muñoz alatt?

Fotók: Cséfalvay Á. András

A hétvégén sem sikerült megörvendeztetnie a szurkolókat, elúszott a három pont, a DAC erejéből mindössze egy tizenegyesből szerzett gólra futotta, míg a Kassa háromszor is betalált, és mindhárom pontot elvitte a MOL Arénából a Niké Liga 12. fordulójában.

“K*rva gyenge! Hol a csapatunk? Xisco Munoz, Auf Wiedersehen! Reptér!”

Ezt a bajnokit tökéletesen keretbe foglalták a szurkolói rigmusok. Immár négy mérkőzés óta tart a DAC nyeretlensége a bajnokságban. A legfontosabb kérdés momentán az, hogy meddig fedezi a vezetőség Xisco Munoz hátát. Bár ennek megítélése kissé szubjektív a rengeteg tényező miatt, de a spanyol tréner elődjeinek többségét ennél „kevesebbértˮ menesztették a Világi-érában.

Edzői vélemények:

Xisco Muñoz (DAC 1904): „Természetesen nem ez volt a legjobb teljesítmény a részünkről. Több olyan dolog is van, amit nem szeretnék kommentálni. Teljes erővel kell keresnünk a kiutat ebből a helyzetből. Ez nem a mi napunk volt. Nem a legjobb időszakunkban vagyunk. Erőt kell gyűjtenünk, hogy ezen változtatni tudjunk. Olyan helyzetben vagyunk, hogy az alapoktól kell kezdenünk mindent, mint tavaly, amikor sikerült rendbe tennünk a védekezést. Tudatosítanunk kell, hogy a tizenegyedik mérkőzésünkön vagyunk túl, az egész csapat minden nap keményen készül. Most úgy tűnhet, hogy nehezebben irányítjuk a „járművünket”, nehezebben sikerül olyan irányba terelnünk, mint amilyenbe kellene, de most jött el az a pillanat, hogy az eddigieknél még több energiát fektessünk a munkába. Csak annyit ígérhetek, hogy az utolsó napig, amíg én itt leszek, teljes erőbedobással fogok dolgozni. Meggyőződésem, hogy a szezon végére sikerül elérni a céljainkat. Bízom a klubban, a játékosokban és a munkájukban. Amit az előző szezonban sikerült elérnünk, azt együtt értük el, és meg vagyok róla győződve, hogy ezúttal is sikerülni fog. Érezzük, hogy nem ez a legjobb időszakunk, és tennünk kell érte, hogy ezt megváltoztassuk, hogy újra kialakítsuk a kapcsolatot a szurkolókkal, akik az előző idényben nagyon sokat segítettek nekünk. Megértem az emberek frusztráltságát, ugyanezt éljük át mi is. Amikor ideérkeztem, decemberben senki sem bízott benne, hogy bejutunk a legjobb hat közé, végül mégis sikerült. Keményen dolgoztunk, és ez most is így van. Tudatosítom, hogy a jövőben nem játszhatunk úgy, mint ma, de bízom benne, hogy sikerül megtalálnunk a belső erőnket. Megértem a szurkolók reakcióját, de ez az az időszak, amikor a csapatnak a legnagyobb szüksége van rájuk. Lehet, hogy az aktuális idényben nem sikerült nekik azt nyújtanunk, amit látni szerettek volna, de tiszteletben tartom a reakciójukat. A futballban előfordulnak ilyen szituációk. Viszont szeretném megkérni őket, hogy álljanak mellettünk, mert, ha összefogunk, akkor könnyebben kilábalunk ebből a helyzetből.”

Roman Skuhravý (Kassa): „Edzőként először nyertem Dunaszerdahelyen, ez nagyszerű érzés. Még a balszerencsés nagymihályi mérkőzés után is hittem a csapatban. A 30. percig pontosan azt játszottuk, amit szeretnénk. A mérkőzés hátralévő része azonban mentális és fizikai szempontból is nehezebb volt. Visszahúzódtunk, és elvesztettük az önbizalmunkat. Emiatt a hazaiak sok pontrúgáshoz jutottak, amiket meg kellett oldanunk. Az öltözői gól, ami 2:1-re változtatta az állást, előhozta belőlem a „vadállatot”. A szünetben elég durván beszéltem a játékosaimmal, ezért később bocsánatot is kértem. Nem akartam, hogy féljünk a győzelemtől. A második félidőben jól léptünk pályára. Számomra a meg nem adott harmadik gólunk kérdéses volt. Az akarat erejével fantasztikus teljesítményt nyújtottunk. Szerencsével ugyan, de megvédtük az eredményt. Az eufória a már szabályosan szerzett harmadik gólunk után megérdemelt volt, és hiszem, hogy ez egy újabb lépés ahhoz, hogy rendszeresen versenyképesek legyünk az ilyen csapatokkal szemben.”

forrás: ujszo.com / parameter.sk