Örömkönnnyek és eufória

Fotó: Somogyi Tibor

A dunaszerdahelyi női kézilabdacsapat a szlovák bajnoki döntő harmadik, mindent eldöntő mérkőzésén hazai pályán 23:22-re legyőzte az előző tizenegy kiírás győztesét, a nagymihályi Iuventát és története során először megnyerte a hazai bajnokságot.

A közös cseh–szlovák MOL Liga megnyerése után, a szlovák bajnoki rájátszást is megnyerte a HC DAC! Az utolsó dudaszó utáni másodpercekben szinte azonnal elindult az ünneplés, a nagymihályiak megkapták az ezüstérmeket, majd jött az aranyak kiosztása, majd végül Juhos Kata magasba emelhette a trófeát is. A szurkolók végig állva tapsolták csapatukat, így nem volt meglepő, hogy bár először a túloldali kapu elé került a bajnoki felirat, Prikler Szilvia másodedző vezetésével a hazai játékosok átvitték azt a szurkolótábor elé és ott készült el az ünnepi képek egy része.

„Nagy örömmel készültünk a hazai mérkőzésre, hittünk benne, hogy sikerül megnyernünk és a szurkolóinkkal együtt ünnepelhetjük meg a bajnoki címet” – értékelt az Új Szónak a sportcsarnok előtti pezsgőzésből a kupával visszatérő Natália Némethová.

„Nagyon hosszú volt ez a szezon és nagyon nehéz már ilyenkor csúcsformában játszani. Nagyon kiélezett és kiegyensúlyozott volt a meccs, nagyon kevés döntött. Ilyenkor már túl kell lendülni azon, hogy mi hátráltat, a szívünk vitt előre, így sikerült megnyernünk a bajnoki címet. A közönség lehet, jól szórakozott a meccsen, de mi, játékosok örültünk volna, ha kicsit hamarább meg tudjuk szerezni azt a megnyugtató előnyt, ami elég lehetett volna a végéig. Amikor a hajrában elmentünk négy góllal, már éreztem, hogy kézben tudjuk tartani a meccset” – nyilatkozta a csapatkapitány Juhos Kata.

A dunaszerdahelyi csapat nagy erőről tett tanúbizonyságot a szezon utolsó hetén, hiszen miután hazai pályán tíz góllal legyőzték a Iuventát, idegenben nagyon közel voltak az aranyat érő második győzelemhez, de egy elhúzódó büntetőpárbajban nem sikerült nyerniük. Ezek után egy hosszú hazaút várt rájuk Nagymihályból. „Szörnyű volt. Minden vesztes meccs után szörnyű hazautazni, de arra gondoltam, hogy jobb, mintha tízzel kaptunk volna ki, mert nekik úgy kellett felszállniuk a buszra – emlékezett vissza a szerdai vereségre Bízik Réka, aki hozzátette, hogy másnap még nagyon szomorúak voltak, de utána már csak arra összpontosítottak, hogy vasárnap győzni fognak. – Nagyon jó volt, hogy hazai pályán tudtuk befejezni, ez leírhatatlan érzés. Tudtuk, hogy nehéz lesz, személy szerint nem gondoltam, hogy ennyire. Láttam a csapaton, hogy van rajtunk egy nyomás, hiszen azt mindig kimondtuk az öltözőben is, hogy a közönségünk előtt nyerni kell. Kezdett minket ez agyonnyomni, de jól kijöttünk belőle. Voltak a meccsnek periódusai, amikor nem találtuk meg, hogyan kéne betalálni, de ilyenkor mindig valaki magára vállalta a felelősséget. A második félidőben nekem is volt egy ilyen szakaszom, amikor én lőttem a gólokat. Nagyon meg akartam nyerni” – avatott be a játékosok meccsek előtti és alatti lélektanába a balszélső.

„Nehéz volt. A döntőbe általában a legjobb csapatok kerülnek. Nagyon jó volt az ellenfelünk hozzáállása, nagyon küzdöttek, nehéz volt őket megtörni. Ez talán a végén sikerült amikor el tudtunk lépni négy góllal és már nem maradt idejük felzárkózni. Ezúton is gratulálok nekik, mert példaértékű volt a hozzáállásuk. A támadójátékunk ma is akadozott, a védekezésünk hellyel-közzel jó, a kapusunk pedig fantasztikus volt – kezdte a meccs értékelését a HC DAC vezetőedzője, Debre Viktor, akitől megkérdeztük, az ő pályafutásának melyik képzeletbeli polcára helyezi az idei két aranyérmet. – Nagyon előre kerül ez az év, ez a siker. Spanyolországban is nagyon jól éreztem magam, de itt sincs ez máskép, Dunaszerdahely itt van a szívemben. Ez a klub, a csapat és az én életemben is nagyon fontos, mert nyertem már néhány dolgot, de olyan, hogy egyszerre két bajnoki címet, az még nem fordult elő. Boldog vagyok” – zárta a magyarországi szakember.

A klub elnöke, Dr. Horváth Zoltán értékelésében kiemelte, hogy amikor négy éve feljutott a csapat a MOL Ligába, készítettek egy tervet, hogy mit hogyan szeretnének elérni, most pedig az elvégzett munka igazolja, hogy megérte dolgozni. A sportvezetőt ezek után arról kérdeztük, hogyan éli meg a lelátón az ilyen kiélezett párharcokat. „Talán azt jobb nem látni, de természetesen próbálok uralkodni magamon. Ez szerdán sikerült, most itt-ott elragadtattam magam, hiszen én is nagyon ideges voltam. Ahogy közeledtünk a vége felé, voltak pillanatok, amikor reményvesztett voltam, majd újra feléledt a remény. A vége parádésan sikerült, én is életre szóló élményt kaptam a lányoktól” – fejezte be beszélgetésünket a klubelnök.

forrás: ujszo.com