A gútai foci betöltötte a nagy százast

Az 1998-ban V. ligát nyert gútai futballcsapat

Máté Zsolt talált egy újságcikket, amelyben a gútai foci kezdetére való utalás van. Abban olvasható, hogy a mezővárosban 1920-ban kezdtek a futballal foglalkozni. Centenáriumi megemlékezést is tervezett 2022-ben az A csapat edzője, de a koronavírus közbeszólt, és nem lett belőle semmi. Ettől függetlenül a száz év az száz év, és nem merülhet feledésbe.

Gőgh Kálmánt is edzette

Páczer Ferenc már 90. életévében jár, korelnök az emlékezők között. A II. világháború utáni időszakba kalauzol bennünket, de visszapillant a korábbi évekre is.

„Mikor gyerekkorunkban kijártunk a pályára, fűzős labdával játszottak. Kettő volt belőle a sportegyesületnek. Ha az egyik kilyukad, a másikkal lehessen futballozni. Nyugodjon Borka Feri azt mondta: ők azután edzettek, mikor a határból hazamentek. Vasárnap meg a meccsen futballoztak – emlékezik Ferenc bá, aki 1948-tól volt igazolt játékos. – Járási bajnokságot nyertünk az ifjúsági csapattal 1951-ben. Úgy lettünk bajnokok, hogy a komáromi Ráckertben zajlott a döntő, és olyan eső jött, hogy nem lehetett folytatni a játékot. A salakpálya nem nyelte el a bokáig érő vizet. Emiatt félbeszakadt a mérkőzés. Két héttel később újra ugyanott találkoztunk a komáromiakkal. Nyertünk 4:2-re, így lettünk bajnokok. 18 éves koromban bekerültem a felnőttcsapatba. Akiket nem telepítettek ki Magyarországra, azokkal játszottam együtt. Tíz-tizenkét év korkülönbség volt köztünk. Jól ment, stabil ember lettem, különböző posztokon játszottam. Mind a két lábammal jól rúgtam, én voltam a tizenegyesek végrehajtója, Végül zsinórban tíz évet az első csapatban futballoztam. 1958-ban megnyertük a bajnokságot, és egy osztállyal feljebb kerültünk. Közben már a fiatalokkal is foglalkoztam, nem is keveset. Nálam kezdett a későbbi Európa-bajnok Gőgh Kálmán is. Ő mindenhol ott volt a pályán. Akkor még jobblábasként, de bal oldalon is éppen úgy elvégezte a munkát. Csak egy évig maradt Gútán, Komáromba került, mert valamelyik üzem odacsalta. Onnan jutott kitérővel a Slovanba. Az 1965-ös árvíz után Ifjúságfalván honosítottam meg a labdarúgást. Edzősködtem és futballoztam még öt évet. 1970-ben hagytam abba, 38 évesen. Mióta megöregedtem, nem járok már a mérkőzésekre. Az utolsón 2006-ban voltam. Azóta nem láttam a gútai futballpályát.”

Bandinak élete a foci

Ondrej Hudák András, akit csak Bandinak szólítanak, még közel 80 évesen is focizik. Mint mondja, élete ez a labdajáték. Magyarországi születésű szlovák, Észak-Morvaországban kezdett focizni, majd évtizedeket töltött Gútán.

„Volt nyolc hasonló korú fiú az utcánkban, elmentek Ostravára, mert nem tudtak Gútán érvényesülni. Egyszer én is kitaláltam, hogy utánuk megyek – eleveníti fel kalandos életútját. – Én voltam a legfiatalabb közülük, mindössze 15 éves. Apám adott ötven koronát, jegyre valót az odautazásra, de visszafelé már nem lett volna miből utaznom. Ott kezdtem el focizni az ificsapatban, nagyon sok gólt rúgtam. Egyszer csak megjelentek a bohumíniak, és felajánlották, hogy elvisznek hozzájuk. Nem kellett kétszer mondaniuk. Csak összehasonlításként: apám 360 koronát keresett havonta, én már akkor 1600 korona fizetést kaptam. 16 évesen felvittek a felnőttek közé. Úgy beváltam, hogy addig játszottam ebben az együttesben, ameddig nem vittek el katonának. Vsetínben szolgáltam és futballoztam. Utána hazajöttem, újoncként bekerültem a gútai divíziós csapatba. És 43 éves koromig játszottam. 203 gólt rúgtam karrierem során, megszámolták. Aztán jöttek más megkeresések: bíráskodtam, edzősködtem, klubtitkár is voltam. Tíz évet lehúztam a DAC öregfiúival, és ugyanannyit a gútaiakkal, ameddig volt csapat, most már alig jövünk össze. Vannak már fiatalabbak is köztünk. Ameddig bírjuk, csináljuk.”

Kapusból élő lexikon

Fördős Ferenc élő lexikona a gútai labdarúgásnak. A kapusokat ismeri a legjobban, ő is a hálót őrizte, és soha nem vágyott a mezőnybe. Már túl jár a hetvenen, ám a kamerát sem tette még le, operatőr a városi tévében, filmek bizonyítják sportkutatói kíváncsiságát.

„Hárman vagyunk fivérek, mindannyian focikapusok voltunk. Nyolcéves koromtól már kijártam edzésre, s bátyáim után folytatódott a családi hagyomány. Soha nem felejtem el, hogy edzőnk, Csicsó Pali bácsi mindegyikünkkel külön foglalkozott, s megtetszett neki, hogy egészen fiatalon jó labdaérzékem van – vezet be pályafutásába. – A gútai ifjúsági csapatban nagyon keveset játszottam, mert az 1965-ös árvíz után elkerültem középiskolába Szepsibe, annak csapatában védtem. Egyik tanárunk elvitt bennünket egy kis faluba, Újbódvára, ott focizgattunk. Egy éven belül úgy belejöttem, hogy felfigyeltek rám a szepsiek, és 17 évesen bekerültem az A csapatba. Középiskolás diákéveimben ott védtem. De aztán már Gúta következett, katonai kitérővel, 1971-től 1984-ig az A csapat kapusa voltam. Akkoriban csak helybeliek voltak a keretben. A kerületi I. A osztályban szerepeltünk. Ha jöttek idegenek, azok is valamilyen módon Gútához kötődtek. Sajnos, bajnoki címet nem tudtunk nyerni. Egyszer ugyan elsők lettünk, de bizonyos dolgok miatt újra kellett játszani a mérkőzéseket, amelyeken nem győztünk. Életemben ilyen lehetőség többször nem adódott. Mivel később vámos voltam, idővel bekerültem a csehszlovák vámosválogatottba is, ahol az egykori aranylabdás, Josef Masopust volt az edzőm, amire igazán büszke vagyok.”

Mátéék évtizedei

Mátéék a gútai labdarúgás utóbbi három évtizedének meghatározó alakjai. Közel harminc éven át Máté Tibor volt a klubelnök, fia, a jelenleg 45 éves Zsolt játékosként tűnt fel, és még mindig nem hagyta abba. 2010-től a felnőttcsapat edzője, és az U15-ös diákgárdát is irányítja. 2020-ban a százéves jubileum megünneplésével kacérkodott, de a koronavírus-járvány másképp akarta.

„A Komáromi Lapok 1920. december 11-ei számában található utalás arra, hogy 1920-ban megalakult a Gútai Sportegylet – utal a focimúltban tett búvárkodásának legfontosabb eredményére. – A Máté-korszakról annyit, hogy apu 1994-től egészen 2022-ig vezette a klubot. Tavaly újjáalakult a vezetőség, és hivatalosan is Kürti Attila lett az elnök. Kilencéves koromtól futballoztam az iskolacsapatban, és egész fiatalon a klubhoz kerültem. Mindig itt játszottam, nőttem fel. Volt egy nagyon jó nemzedékünk, és ifi korosztályban sikerült megnyernünk 1995-ben a bajnokságot. Első nagy sikerélményem volt! Ráadásul csapatkapitányként éltem át. Hárman-négyen már jártunk a felnőttek közé is edzeni. Akkortól a mai napig kapcsolatban vagyok a gútai felnőttfocival. Abban az évben nagyon rossz helyzetben volt az A csapat, az őszi idény után kiesésre állt, de tavasszal sikerült bentmaradnia a kerületi bajnokságban. Az 1996/1997-es évadban már bajnokok lettünk az V. ligában, csak átszervezés következett, és nem jutott fel az együttes. Egy évvel később újra az első helyen végeztünk, és felkerültünk a IV. ligába. Akkortól 2022-ig, vagyis megszakítás nélkül 24 évig voltunk a korábbi IV. ligában, kétszer a feljutás közelében, a második helyen végeztünk. Nyártól feljebb léptünk az újabb átszervezés után: a III. ligásokból és a IV. liga legjobbjaiból állt össze a régióbajnokság mezőnye, ami a IV. osztálynak felel meg az országban. Ez a szint Gútának is megfelel.”

forrás: ujszo.com