A vásárúti asztalitenisz történetéről és legújabb sikereiről


Úgy fest, a koronavírus okozta korlátozások után nemcsak magára talált, de sikeres évet zár a sportélet Vásárúton

A vásárúti asztalitenisz csapat tagjai - Vími Roland, Gajdoschík Adrián, Papp László (C) Házi Arnold és Tóth László

Júniusban a labdarúgók egy kiváló szezon után bajnokcsapatot avattak. Szeptember elején a Vásárúti Birkózó Klub a nyárasdi sportcsarnokban rendezte meg a VII. Nemzetközi Kötöttfogású Birkózó Versenyt. A polgármester kupájáért vívott küzdelmek során a kategóriák egyikében szintén vásárúti győzelem született. Ősszel, a kényszerű szünetet követően újra elstartolt a Coop Asztalitenisz Liga, ahol a világbajnoki bronzérmessel, Vími Rolanddal felálló vásárúti csapat eddig hibátlan teljesítményt nyújt.

A Vásárúti Asztalitenisz Klubot 1962-ben Nagy Árpád tanító alapította. Róla annyit illik tudni, hogy többszörös járási bajnok volt egyéniben, továbbá Dombos Józseffel az oldalán párosban is. Ekkortájt játszott a csapatban Balogh Géza és Kántor Árpád is. Volt olyan időszak, amikor a vásárúti csapat a kerületi bajnokságban is megmérette magát.

A hosszú évek alatt többek között olyanok tették le a névjegyüket, mint Majerník Péter, Beneš Dušan, MUDr. Kmeť Jozef, Kardos Aladár, Vími Tibor, Heizer Izidor, Krascsenics Vince, Tóth László, Török Attila, Nagy Tibor, Horváth Árpád, Házi Arnold, Nagy Árpád, a lányok közül Kálmán Renáta és Balogh Alica.

A legfiatalabb Gajdoschík Adrián, aki a nádszegi alapiskola mellett 2001-ben alapított asztalitenisz sportközpont vezetője, és aki annak a Vími Rolandnak a tanítványa, aki olimpikonként és bronzérmes világbajnokként méltán a leghíresebb vásárúti asztaliteniszező. 2002-ben Török Attila újjászervezte a csapatot, akikkel sorozatban nyerték meg az V., a IV., a III, a II. kerületi ligát, és így a szlovák II. ligába kerültek. Ennek a csapatnak a tagjai voltak Attilán kívül Szimandel Károly, Házi Arnold és Nagy Tibor.

Térjünk most vissza Vími Rolandhoz, akit pár éve a (Cseh)szlovák Asztalitenisz Szövetség megalapításának 95. évfordulója alkalmából rendezett pozsonyi ünnepségén a Szlovák Asztalitenisz Szövetség beválasztott a hírességek csarnokába és egyúttal a legendái közé is. A szlovák válogatottban sokáig indokolatlanul mellőzött játékos egyfajta elégtételként végül is bekerült az őt megillető helyre.

A Dunaszerdahelyen született sportolót, mint kortársainak zömét, elsőként a foci vonzotta, ráadásul édesapja, Tibor is rúgta a labdát. Ötévesen mégis váltott, a nagy labdát kisebbre cserélte, a zöld gyepet pedig zöld asztalra. Nagy Árpád, Roli testnevelő tanára már akkor nagy jövőt jósolt neki. Még nem volt tízéves, de már szlovák bajnoknak mondhatta magát a fiatalabb diákok mezőnyében, miközben a felnőtt játékosok egyenrangú partnere volt.

Tizenhat évesen Pozsonyban első ligás igazolt játékos volt, miközben Dunaszerdahelyen járt a magyar tannyelvű gimnáziumba, a mai Vámbérybe.

Ingázott, hiszen hetente kétszer volt edzés Pozsonyban. A testnevelési főiskolát másfél év után abba kellett hagynia, mivel a foglalkoztatottság, az edzésterhek nem tették lehetővé, hogy tanulmányaira koncentráljon. Serdülőkoráig nyolc esztendőt töltött a dunaszerdahelyi csapatban, miközben rendre nagykorúakkal edzett, ami nagyon sokat segített a fejlődésében. Egyre fanatikusabb lett, egyre többet gyakorolt, mind jobban és jobban érdekelte a pingpong, így a játék is jobban ment neki. Pozsonyban tovább menetelt, először a vasutasoknál, Récsén, majd a válogatott játékosok között. Csapatban ekkor már nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen társaival kétszer csehszlovák csapatbajnokok voltak, s a közép-európai klubok szuperligáját is megnyerték. Külföldi szereplését Ausztriában kezdte, de játszott Németországban is. Már ifjú kora óta tagja volt a csehszlovák válogatottnak, azonban a nagy világversenyekre mondvacsinált okok miatt mégse nevezték, csupán tartalék kerettag volt.

Aztán végre megtört a jég. Több mint öt évig öltötte magára a csehszlovák, később pedig a szlovák címeres mezt. A világ sok tájára eljutott, fontos versenyeken szerepelt. A sok edzés és szereplés persze rengeteg lemondással járt, de talán mindent kárpótolt, hogy Japánból, Iránból és Ausztráliából is éremmel tért haza. Roland két-két világ-, illetve Európa-bajnokságon indult, továbbá a barcelonai olimpián is megmérette magát. A Japánban megrendezett 1991-es csibai világbajnokságon csehszlovák színekben, csapatban úgy sikerült kivívniuk a bronzérmet Rolandéknak, hogy a negyeddöntőben még az örök esélyes kínaiakat is sikerült eltángálniuk. A bronzérem megszerzésében Rolinak hatalmas szerepe volt, hiszen az összes mérkőzésen játszott és döntő poénokat szerzett. Nem véletlenül lett a férfi csapat abban az évben az év csapata Csehszlovákiában.

Roland sikeréhez nemcsak az alázatos fegyelem és kitartás járult hozzá, hanem az egyéni játékstílus is. Fonák pörgetése a magyarországi edzőiskolákban „tananyag” lett, a kétszeres világbajnok magyar legenda Klampár Tibor pedig elismerően nyilatkozott rövid és gyors adogatásairól, továbbá ötletesen előkészített támadásairól. Ehhez annyit illik tudni, hogy a „pingpongosok” egyik rémálma a rövid adogatás, hiszen nagy az esélye annak, hogy olyankor a válasz a hálóban köt ki, vagy éppen hosszú lesz.

Az önálló Szlovákia létrejötte után Vími Rolandot nem nevezték az Európa-bajnokságra, így pályafutása derékba tört, pedig az akkor jó erőben lévő játékos a szlovákiai mezőny legjobbjának számított. Ez a tény komoly lelki terhet rakott a versenyzőre, továbbá magánéleti gondjai is tetézték a problémákat.

A szülei azonban mindvégig mellette álltak és állnak a mai napig, így klubszinten tovább versenyzett a vásárúti híresség.

1996-tól Győrbe került, ott két évet lehúzott az Elektromosban, majd egy évet volt Kiskunfélegyházán, ahol magyar csapatbajnok és szuperliga győztes lett. (Így már összességben háromszor volt szuperkupagyőztes, hiszen kétszer a pozsonyiakkal, egyszer pedig a félegyháziakkal diadalmaskodott.) 1999-től Celldömölkben ütötte a labdát, nem is akárhogyan: az NB3-ból feljutottak egészen az extraligába és magyar bajnokok lettek a 2005– 2006-os idényben! Celldömölk azóta is fogalom a magyar asztaliteniszsportban. 2006–2007-ben Roland visszatért Vásárútra, utána két évig Hodosban játszott extraligát. Volt egy sikeres edzőközpontja Nádszegen és más klubok színeiben is ütötte a 38, majd 40 milliméteres labdát. Napjainkban újra a vásárúti csapatot erősíti. Megfogadta, hogy ameddig bírja, bizonyosan nem teszi le az ütőt! Jelenleg Csallóközkürtön él, ahol a világ zaját száműzve végre nyugalomra talált.

Pörgessük vissza az idő kerekét és ismerjük meg Roland pályafutásának legfontosabb mozzanatait:

Vími Roland sikerei


Hazai versenyek

    csehszlovák és szlovák válogatott serdülő- és ifjúsági kategóriában 1979–87 között
    serdülő és ifjúsági kategóriában többszörös egyéni és csapatbajnok
    csehszlovák felnőtt válogatott 1987 és 1992 között
    szlovák felnőtt válogatott 1985 és 1994 között
    1986, egyéni: 3. hely
    1986, vegyes páros: 2. hely
    1987, egyéni: 2. hely
    1987, páros: 1. hely
    1989, egyéni: 1. hely
    1988, páros: 2. hely
    1989, egyéni: 1. hely
    1990, vegyes páros: 1. hely

Nemzetközi versenyek

    1986, Teherán (Irán), egyéni: 3. hely
    1986, Graf (Ausztria), vegyes páros: 2. hely
    1989, Tokió (Japán), csapat: 1. hely
    1989, Miami (USA), csapat: 3. hely
    1991-es asztalitenisz világbajnokság, Csiba (Japán), csapat: 3. hely
    1992-es világkupa, Barcelona (Spanyolország), csapat: 5. hely
    1992-es olimpia Barcelona (Spanyolország): részvétel a csapattal (Bolzanóban – Olaszországban – kvalifikálta magát)
    1995, Melbourne (Ausztrália), egyéni: 1. hely

Felnőtt klubbajnokságok

    DAC Dunaszerdahely: háromszoros szlovák bajnok
    ŠKST, Pozsony: háromszoros csehszlovák extraliga bajnok
    CVSE Celldömölk: egyszeres magyar bajnok és háromszoros szuperliga győztes

Az Antarktiszon kívül az összes földrészen versenyzett. Több csapatban szerepelt, többek között: ŠKST (Pozsony), DAC (Dunaszerdahely), Strojár (Malacka), Sportclub (Bécs), TTC (Kiskunfélegyháza), Elektromos (Győr), TTC (Siegen), CVSE (Celldömölk)

Kitüntetései, oklevelei

    1991 – Csehszlovákia legjobb sportolója (mint a férfi asztalitenisz csapat tagja)
    1999 – A Szlovák Asztalitenisz Szövetség aranyplakettjének birtokosa
    2007 – Oklevél Celldömölk város polgármesterétől az 1999–2007 közötti időszakban Celldömölkön elért kiemelkedő sporteredményeiért
    2008 – Emlékplakett a Szlovák Olimpiai Bizottságtól, valamint a Szlovák Olimpikonok Szervezetétől a sikeres barcelonai olimpián való részvételéért
    2020 – a Szlovák Asztalitenisz Szövetség beválasztotta a hírességek csarnokába és a legendák közé

A múlt fényes sikerei után térjünk át a jelenbe: Vásárút férfi asztalitenisz csapata régi és új tagokkal újra összeállt, s a hetedik kör után veretlenül listavezetők.

"Szeretnénk, hogy a vásárútiak újra büszkék legyenek asztaliteniszezőikre, kijárjanak szurkolni a meccsekre. Sajnos az elmúlt évek a korlátozások miatt nem igazán kedveztek a közösség munkájának, ezért fontosnak tartjuk, hogy legyen egy olyan kör, ahol találkozhatunk, sportolhatunk, célokat tűzzünk ki magunk elé, eredményeket érhetünk el és újra egy közösséget építő − és ami még fontosabb − összetartó közeget biztosítsunk” − nyilatkozta a csapat kapitánya, Papp László. „Nem titkolt vágyunk, hogy idővel fiatalabb korcsoportokban is csapatot indítsunk. Ennek eléréséhez azonban még hosszú út vár ránk, hiszen biztosítanunk kell a megfelelő szakmai hátteret, anyagi forrásokat. Örülnénk, ha végre női versenyzőnk is lenne” − tette hozzá Gajdoschík Adrián.

A vásárúti asztaliteniszezők Vásárúti Asztalitenisz Klub néven létrehozták új Facebook csoportjukat, ahol egyrészt népszerűsíteni szeretnék magát a sportágat, másrészt a klub eredményeit prezentálják. Bízzunk benne, hogy a Dunaszerdahelyi járás asztalitenisz-bajnokságának, a Coop Ligának a népszerűsége tovább nő, és jövőre már nem csak félprofi bajnokságként rendezik meg.

forrás: szurkolo.sk

A rovat legfrissebb hírei