Tanúbizonyság a küzdeni tudásból

„Az életben nem a győzelem a legfontosabb, hanem a küzdelem” – Pierre de Courbertin szavaihoz lehetne hasonlítani a Kenyhecen született Huszár Tibor eddigi életútját.

Azt szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó. 1992-ben munkából hazajövet egy részeg sofőr elgázolta és halálközeli állapotban szállították kórházba. Miután az orvosok valamilyen formában összerakták, a család véleménye szerint rongy állapotban kidobták a kórházból. Feleségére és gyermekeire volt rászorulva, akik segítségével újra visszatért a hétköznapi élethez. Amikor már mozogni tudott, rájött arra, hogy a leghatásosabb gyógyszer a mozgás. Egy év küzdelem után került vissza munkahelyére. A vasgyár és szülőfaluja közti 12 kilométeres utat télen-nyáron, esőben-hóban futva vagy kerékpáron tette meg.

Nyugdíjba vonulásakor kezdett el gondolkodni komolyabban a futásról, 2010-ben rábólintott a Kassai Nemzetközi Békemaratonon való részvételre félmaratoni távon. A későbbiekben versenyszerűen is rajthoz állt honi és külföldi megmérettetéseken.

Tanúbizonyságot tett küzdeni tudásból, kitartásból. Ahogy mondani szokta: „Nem a siker érdekében, hanem egészségem karbantartása érdekében csinálom azt, amit csinálok.”

forrás: ujszo.com