Hárskútra és Rozsnyóra is eljut majd a két arany

Farkas Henrietta nagyságát Pekingben, a XIII. téli paralimpián is igazolta: öt kísérletéből két számban győzött. Megnyerte a gyengén látók női lesiklását és női szuperkombinációját, s ezzel tizenegyre növelte ötkarikás elsőségeinek számát. A hárskúti származású, Pozsonyban élő kiválóság hazaérkezése után nyilatkozott az Új Szónak.

Két aranyával megint a szlovák csapat legeredményesebb versenyzője volt a pekingi paralimpián. Meg lehet ezt szokni?

Már negyedszer van ez így. Csodálatos érzés, és már valóban megszoktam. Nem azzal utaztam ki, hogy automatikusan én leszek a legeredményesebb. Végül is így sült el, aminek nagyon örülök. Rendkívül hálás vagyok a két újabb paralimpiai aranyért, mert nem vezetett egyszerű út hozzájuk. Igazán nehéz volt, három térdműtéten estem át, s közben további kellemetlen események történtek. Nagyra értékelem, amit elértem, Peking olyan értelemben is egyedülálló volt számomra, hogy minden eddiginél jobban éreztem magam, felszabadult voltam. Nagyon élveztem a játékokat, amihez a csapatban uralkodó kiváló légkör is hozzájárult.

Mikor négy éve Pjongcsangba ment a paralimpiára, szeretett volna mind az öt versenyszámban győzni, négyben sikerült. Idén a körülményekhez képest szerényebb elvárásokkal indult. Utólag elárulhatja: miről álmodott, személy szerint mit várt magától?

Ami az érmeket illeti, egy aranyat azért akartam szerezni. Tudtam, hogy több számban is van rá esélyem. De főleg azzal mentem oda, hogy élvezzem, amit csinálok. Korábban nyomás nehezedett rám, más helyzetben éltem át a paralimpiát. Most azt mondtam: már senkinek semmit nem kell bizonyítanom, felszabadultan akarom átélni a versenyeimet, s ez sikerült is. Bár negyedik paralimpiámról a legkevesebb érmet hoztam haza, mégis, érzéseim szerint a legszebb ötkarikás játékokat éltem át.

A lesiklás megnyerése után megsérült a szuper-óriásműlesiklásban. Nehéz volt innen folytatni? Nem jutott eszébe, hogy feladja a paralimpiát?

A szuper-G-ben nagy sebességgel nekihajtottam az egyik kapunak. Egy pillanatra még a lélegzetem is elállt, tönkretettem a sílécet, és nem komoly, de nem is jelentéktelen sérülést szenvedtem, miközben megütöttem az oldalamat és lehorzsolódott a bőröm. Nagyon érzékennyé vált ez a hely, elég volt csak megmozdulni, és máris fájt, de fel sem merült bennem, hogy visszalépjek. További jó teljesítményekre fentem a fogamat. Főleg azért, hogy másik felvezetőmmel, Michal Červeňnyel is elérjek valamit, mert a lesiklásban a beugró Martin Motykával győztem. Ez aztán a szuperkombináció megnyerésével sikerült is. Különben nagyon jól éreztem magam a sípályákon, kiváló körülmények uralkodtak, és az időjárás is kedvezett. Ezért akartam a hátralévő versenyeket is élvezni. Mikor az adrenalin hatása alatt van az ember, kevésbé érzi a fájdalmat, korlátozott ugyan a mozgása, de igyekszik, hogy a legjobb teljesítményt hozza ki magából.

Szokatlan, de előfordult, hogy két felvezetője is volt a paralimpián. Mennyire befolyásolta ez a teljesítményét?

Nehéz erre válaszolni. Nem szokványos ez a helyzet. Megkeverte a dolgokat új felvezetőm, Michal Červeň sérülése, amit még a januári világbajnokságon szenvedett el. Indulása az utolsó pillanatig kérdéses volt. Nem volt egyszerű helyette találni valakit, hogy tudjak edzeni. Az új felvezető is megbetegedett, toldoztunk-foltoztunk, ahogyan lehetett. Michal komoly sérülése után csodával határos módon felépült, és már velünk tarthatott Pekingbe. Mindkét felvezetőmnek rendkívül hálás vagyok, mert kiváló emberek, kiváló felvezetők, s a kialakult szokatlan helyzetben is jól éreztem magam velük.

Összesen tizenegy paralimpiai aranya van. Ennyi talán senkinek nincs a világon. Ha eszébe juttatják, mit szokott mondani?

Sokszor ezt nem is tudatosítom, csak akkor, ha az emberek előhozzák. Ez igazán felfoghatatlan! Tizenegy paralimpiai arany! Nagyok örülök annak, hogy eljutottam idáig, mindegyik éremhez sajátos út vezetett. Valamennyi olimpiai ciklusban komoly sérülésen estem át, és soha nem ment simán a dolog. Mindig kihívásnak vettem, s a sérüléseken és más akadályokon átjutva végül aranyérmet akasztottak a nyakamba. Mindegyiknek megvan a maga értéke. Nagyon örülök annak, hogy ennyi éven át teljesíteni tudtam, s tán az Istentől kaptam ajándékként ennyi erőt, hogy képes legyek leküzdeni az akadályokat. Mindenesetre hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy átélhettem azt, ami mögöttem van. És tizenegy paralimpiai aranyat szerezhettem Szlovákiának.

Újra elviszi megmutatni újabb aranyait Hárskútra és Rozsnyóra?

Biztosan. Még nem tudom, hogy mikor. Készülök haza, mert az utóbbi hónapokban kevés időt töltöttem családi körben. Együtt is megünnepeljük pekingi sikereimet.

Hol tartja éremgyűjteményét, melyben nemcsak a paralimpiaiak találhatók, hanem húsznál több vb-érem is, nem beszélve a többiről?

Otthon van egy polcom, melyen a legértékesebb trófeáim díszelegnek, ide kerül a két új arany is. A többiből apunál is vannak, és a pozsonyi lakásomba is kerülhet belőlük.

Mi lesz ezután? Meddig lehet folytatni a versenyzést?

Két paralimpikon kivételével Szlovákiában senki nem profi, én sem. Nekünk magunknak kell keresnünk a megélhetésünkre. És hogy mi lesz ezután, azt még nem zártam le magamban. Meglátom, mert az évek múlnak.

fotó és forrás: ujszo.com