MMA harcosból grappling bajnok

Konyári Dániel (balra) és Kiss Bence taroltak Boszniában

Képzeljünk el egy angyali nyugalommal beszélő fiatalt, akiről hangja és habitusa alapján nem tudnánk elképzelni, hogy bármikor is a minimálisnál feljebb szökik a vérnyomása. Aki a guillotinefojtást olyan visszafogottan és illedelmesen írja körül, mintha csak laza jógagyakorlatokról lenne szó. Ő a komáromi Kiss Bence, a grappling szerb és néhány napja már bosnyák bajnoka is.

A grappling tájainkon kevésbé ismert fogalom, így elsőként arról érdeklődtünk Kiss Bencénél, mi alapján lehet megkülönböztetni a többi küzdősporttól. „A dzsúdóból fejlődött ki a brazil jiu jitsu, aminek két ága van, a Gi és a NoGi. Azaz a kimonóban és a kimonó nélkül zajló küzdelem. Utóbbiban sima rövidnadrágban és feszes pólóban versenyzünk. A grapplingot úgy kell elképzelni, mint egy szabadfogású birkózást, csak folytatódik a harc a földön is. Nyerni lehet pontozással vagy azzal is, hogy az ellenfelet feladásra kényszerítik, például egy fojtással vagy feszítéssel. Vagy azt is mondhatjuk, hogy a grappling olyan, mint a ketrecharc, csak ütések és rúgások nélkül. Ezeken kívül mindent szabad, amit az MMA-ban is” – ad alapos jellemzést a sportágról Kiss Bence.

Irány a jobbak közé

Mint a küzdősportokban általában, grapplingban is több (konkurens) világszervezet működik, az ADCC égisze alatt zajló versenyeken kezdő, haladó és profi kategóriában zajlanak a küzdelmek. „A haladóban, ahol versenyzek, egy meccs hatperces. Az első háromban nincs pontozás, ott csak feladásra kényszerítéssel lehet nyerni. A döntő pedig nyolcperces – magyarázza tovább a harcos, akinek a boszniai nemzetközi bajnokságon sikerült győznie még az ünnepek előtt a 76 kilósok között. – A tavalyi térdszalagműtétem után ez volt az első versenyem. Két éve még a kezdők között győztem a szerb bajnokságon. Még maradhattam is volna a kategóriában tovább, de úgy döntöttem, inkább megmérettetem magam jobbakkal.”

Minél több versenyre igyekezett eljutni a szomszédos országokban és a Balkánon is. A legmagasabb szinten Lengyelországban van a sportág, de jó harcosok már minden országban akadnak. Portugáliában például annak köszönhetően, hogy Brazíliából, a jiu jitsu hazájából sokan odaköltöznek. „Szlovákiában, Magyarországon még nem annyira ismerik a grapplinget, de Amerikában ebből meg lehet élni a pénzdíjas, meghívásos, nagy közönség előtt rendezett versenyekből. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ADCC világbajnokságán megtelnek a több tízezres stadionok is” – jegyzi meg Kiss Bence.

Megfontolt harcos

A révkomáromi származású, jelenleg Dél-Komáromban élő 30 éves sportoló még egyetemistaként kezdett thai boxolni. Később az MMA-val próbálkozott, de inkább elhagyta az ütéseket és rúgásokat, azaz a grapplingnél kötött ki. Utóbbiban az öt övből a második, kék színűnél tart, aztán jön a lila, a barna és végül a fekete (utóbbi kettő birtokosai indulnak általában a profik között). Átlagban két évet vesz igénybe szintet lépni, így több szervezetnél hosszabb időbe telne, míg a profikkal versenyezhetne. Az ADCC azonban nem eszerint jár el, így Kiss úgy számol, 3-4 újabb tornagyőzelem után kipróbálja magát ezen a szinten is.

Addig pedig edz, egyrészt a komáromi Wolf Fight Clubban, másrészt Budapesten. „A lábfeszítéseket és a háromszögfojtásokat gyakorolom a legtöbbet a befejezések közül. De kedvelem a guillotinefojtást is, amikor kézzel fogom az ellenfél fejét, a két nyaki ütőérrel a nyakon háromszöget zárnak be a kezeim. Ilyenkor az ellenfél agya nem kap elég vért, ezért arra kényszerül, hogy lekopogja a mérkőzést” – ecseteli Kiss Bence.

Telefonon beszélgetünk, de így is olyan angyali nyugalom árad a szavaiból, mintha csak laza jógagyakorlatokról lenne szó. Hogy fér össze a küzdősport ezzel a habitussal, tesszük fel a logikus kérdést, Bence pedig nevetve válaszol, hogy már többeknek feltűnt ez: „Egy évvel ezelőtt inkább ideges voltam, mert nagyon izgulós típus vagyok, de az utóbbi versenyeken már jól kezelem ezt. Inkább megfontolt vagyok. Próbálom magam átszellemíteni, hogy harcos hangulatba kerüljek. Nyugtatom magam azzal, hogy mindent megtettem a jó eredményért. Próbálom irányítani a meccset, nem engedem meg az ellenfelemnek, hogy az ő játékát játssza, hanem rákényszerítem az enyémet.”

A covid miatt most ezen a téren is nehéz tervezni, egy ideje már edzeni sem tud rendesen. „Az ADCC-nél egyelőre még nincs kiírva semmilyen verseny. Egy másik világszervezetnek viszont Rómában lesz Európa-bajnoksága, ha lesz NoGi, akkor oda szeretnék eljutni” – teszi hozzá zárásként testnevelő-edző szakon végzett grapplinges.

Konyári az MMA-ra fókuszál

Kiss Bencével együtt a szintén komáromi illetőségű Konyári Dániel is megnyerte az említett boszniai nemzetközi grapplingbajnokságot a 70 kilósok között. Az ADCC szervezet égisze alatt neki eddig legfeljebb harmadik helyei voltak – azért is, mivel a 22 éves harcos egyből a haladók között kezdett el versenyezni, ráadásul elsősorban az MMA-t kedveli. „Birkózással kezdtem a küzdősportot, aztán 3-4 éve váltottam MMA-ra, illetve a jiu-jitsura, amit előbbiben is kihasználok. Szeretem a kihívásokat, a ketrecharc pedig a legnehezebb sportág” – vázolta fel eddigi karrierjét Konyári. Heti hat edzés mellett a Selye-egyetem végzős informatikus hallgatója, de a jövőjét inkább a sportban képzeli el. „Minél többet szeretnék MMA-ban versenyezni. Ha sikerülne 3-4 meccset vívnom idén, elégedett lennék” – tette hozzá.

fotó és forrás: ujszo.com