Amatőrként kezdte, profiként fejezi be az évet Helmeczi Tibor

Eredményes évet zár – abszolút bajnoki címmel Szlovákiában egyedüliként érdemelte ki kategóriájában az IFBB profi kártyát a királyhelmeci sportoló.

Sikereket, győzelmeket, új tapasztalatokat és élményeket is hozott jócskán a 2021-es év Helmeczi Tibor számára, aki idén a hőn áhított profi kártyáját is megszerezte. Az IFBB Világszövetség információi szerint a világranglistán 543 versenyző között az előkelő 33. helyen álló Helmeczi ebben az év legeredményesebb Mens Physique versenyzője lett Szlovákiában. Kiemelkedő teljesítményei közé tartozik, hogy ő az egyetlen olyan szlovákiai versenyző, aki kategóriájában abszolút bajnoki címmel érdemelte ki a profi kártyát.

„Néhány évvel ezelőtt pontosan arra vágytam, hogy így zárjak egy évet, ám mindennek a súlyát, értékét most érzem át igazán, amikor ez a forgatókönyv valósággá vált. Gyakran elfog a boldogság érzése, olyannyira, hogy szinte libabőrös leszek tőle. Persze, nem ingyen kaptam mindezt, lelkiismeretesen és kitartóan küzdöttem meg érte: néha száztíz százalékot tettem bele a munkába” – mondja Helmeczi Tibor, aki az elmúlt hónapok során az egyik megmérettetésből a másikba csöppent. Szeptemberben Prágában, az egyik legszínvonalasabb nemzetközi versenyen állt színpadra és bronzérmet szerzett a 182 cm-nél magasabbak között a Mr. Physique kategóriában.

„Októberben két nagy versenyre, a Skopjében és az Opaván megszervezett Gyémánt Kupára kellett felkészülnöm; a prágai megmérettetés ennek a kemény munkának a része volt. Akkor naponta mindössze 1400-1600 kalóriát vittem be a szervezetembe, és mivel ez nagyon kevésnek számít, így gyakran kellett beiktatnom 25 perces alvást, még ha csak ülve is, mindennek azonban meglett az eredménye.

Sportpályafutásom eddig legjobb eredményét sikerült összehoznom: kerek, feszes, száraz izomtömeget prezentáltam Skopjéban, ahol elsőként állhattam a dobogóra, és az abszolút bajnoki címet is megszereztem. Még aznap befutott hozzám a szerb sportszövetség meghívója, s ha már meghívtak, úgy döntöttem, hogy Opava helyett Szerbiába, Csacsak városába utazom. Macedóniában egy megfázást is begyűjtöttem a díjak mellé, ez sajnos negatívan hatott a szerb versenyre való felkészülésemre, ahol negyedik helyezést értem el” – mesélte élményeit és küzdelmeit a királyhelmeci testépítő, aki ekkor már a profi kártya boldog tulajdonosa volt, és – mint mondta –, azt fontolgatta, hogy befejezi a versenyzést. Nem szerette volna azonban, hogy ez a lehangoló eredmény legyen számára az utolsó, ezért úgy döntött, hogy még színpadra áll az év utolsó, Liberecben megszervezendő versenyén.

„A libereci megmérettetésre való felkészülésem alatt lehetőséget kaptam arra, hogy Budaptesten egy számomra új, a Classic Physique kategóriában is kipróbáljam magam. Az új kihívás remek eredményt hozott – az első és a harmadik, valamint egy összetett második helyezést is elnyertem, annak ellenére, hogy nem készültem drasztikusan erre az eseményre. Az utolsó, libereci versenyen, amely egyben az idén májusban elkezdett út utolsó állomása is volt, összevont magasságkategóriában harmadik lettem. Bár a győzelem reményében utaztam el Csehországba, mégsem éreztem szomorúságot. A színpad mellett, az eredményhirdetésre várva egy percre behunytam a szemem, s mintha egy kisfilmet néznék, leperegtek előttem az őszi szezon eseményei. Kinéztem a legjobb barátomra, aki elkísért a versenyre, és ekkor szólítottak fel a színpadra. Abban a pillanatban elfogott az érzés, hogy ezzel itt most befejezem.”

A mérleg így is döbbenetes: 8318 kilométernyi utazás buszon, repülőn, vonaton. Nem egész 6 hónap alatt 173 edzés, ennek három első (ebből egy abszolút győzelem), egy második és három harmadik helyezés lett az eredménye” – összegez a sportoló, aki azonban a jövővel kapcsolatban egyelőre még nem lát teljesen tisztán. „Jóllakottnak”, elégedettnek érzi magát, és bár a sikerekkel teli időszak beszippantotta, és ezért nemrég ismét újabb versenylehetőségek után kutatott, ám jól tudja, sok más tényezőt kell majd figyelembe vennie, mielőtt meghozza a döntést a folytatással kapcsolatban. „Nagy dilemma ez számomra, hiszen most, hogy a profik világába kerültem, valami arra ösztönöz, hogy haladjak tovább ezen az úton, mégsem tudom biztosan, hogy tényleg ezt az utat szánta-e nekem a sors. Hiszek abban, hogy fentről terelgetnek, megpróbálom figyelni az égi jeleket, hiszen a hitemmel jutottam el eddig is” – mondta Helmeczi Tibor, aki szerint ahhoz, hogy elérjük az álmainkat, kulcsfontosságú, hogy higgyünk önmagunkban akkor is, ha senki más nem hisz bennünk.

fotó és forrás: bumm