Komárom történelmet írt!

A VK Spartak UJS röplabdaklub a 2019/2020-as évadban a szlovák röplabdabajnokság harmadik helyén végzett. A 2020/2021-es évadban elsők lettek a szlovák bajnokságban egy nagyon feszítő hangulatú járványidőszakban, amikor a csapatnak két alkalommal is meg kellett küzdenie a koronavírus-fertőzéssel. Ráadásul az egyik legfontosabb motivációs erő hiányzott a meccsekről: a nézők.

Május végén az ország történetében elsőként a komáromi VK Spartak UJS röplabdaklub nevezett be az Európai Röplabdaszövetség (CEV) által szervezett Bajnokok Ligája sorozatba. A döntést megelőzően négy dolgot mérlegeltek. Elsőként azt, van e-rá pénzük. Nem volt.

Ferencz László hétköznapi vállalkozó, akinek megállás nélkül csörög a telefonja. Lerí róla az a vállalkozói magatartás, ami a sikerre predesztinálja: kitartó, leleményes, építő, kockázatvállaló. És terveket készít, amit célként maga elé tűz és véghez is visz.

A VK Spartak UJS röplabdaklub elnökét az amatőr klub közelmúltban elért profi eredményeiről kérdezte Szalai Erika, a Felvidék.ma újságírója.

„Nem csapatot építünk, hanem klubot” – húzza alá az elején. Ehhez szerinte nélkülözhetetlen az a vállalkozói attitűd, amit az üzleti világból hoz magával.

„Filozófiánk, hogy a legjobbak legyünk a versenysportban. Ami még ennél is fontosabb, az az utánpótlás nevelése.”

Társadalmi küldetés a gyerekek sportoláshoz való segítése

Nem kedvelek különösképpen semmilyen sportot, de Ferencz László lelkesedése már az első, közösen elfogyasztott korty kávé után rám ragad. Leginkább a lokálpatriotizmusa és az a szemlélete vonzó, hogy a versenysportot nem kizárólag üzletként, de társadalmi küldetésként írja le. Az is imponáló, amikor egy több évtizedes szakmai múltú építőipari vállalkozó azt mondja, a sportág legkisebbjeitől rengeteget lehet tanulni. Nevezhetjük akár életfilozófiának is, amikor arról beszél, hogy az elmúlt tíz évben milyen apró lépésekkel érték el a komáromi röplabdaklubbal, hogy ezt a versenysportot ma már a legmagasabb szinten űzik.

„Az a célunk, hogy minél több fiatal minél korábban kezdjen el sportolni. Ezért az általános iskolák alsó évfolyamai számára kitaláltunk egy nyílt bajnokságot” – mesélte. A komáromiak mellett a környező településekről, de még Magyarországról is több mint tucat általános iskola nevezett be még a járvány előtt. „Rendkívül motiváló a küzdeni akarásuk, a sport iránti őszinte érdeklődésük, nekünk is rengeteg pozitívumot ad egy ilyen rendezvény” – fogalmazott, majd gyorsan hozzátette, nem az a lényeg, hogy ezek a gyerekek röplabdásokká váljanak végül, hanem a mozgás, a csapatszellem. „A röplabda specifikus sport abban a tekintetben, hogy teljesen kontaktmentes, nincs test-test elleni küzdelem” – jegyezte meg az elnök, aki szerint a mai gyerekek közül sokan azért nem kezdenek el sportolni, mert nem akarnak ütközni, verekedni. Számukra ezért lehet vonzó a röplabda, vélekedett.

Sportcsarnok nélkül, kevés pénzből folyik a játékos- és edzőképzés

A klubépítés lényegét megragadva elmondta, „alulról építkezve minden egyes korosztályt megszólítva a folytonosságra törekedni”. A játékosok képzése mellett kiemelt szerep jut az edzők képzésének – nyomatékosította.
Saját, helyi edzőket nevelnek (jelenleg kilenc edzővel dolgoznak), akik amellett, hogy képzettek, megszerettetik a sportot a gyerekekkel.

„Tudnak bánni a gyerekekkel, és meghatározó személyiségekké válnak az életükben” – magyarázza. De ugyanúgy fontosnak tartja, hogy a klub vezetőségét fiatalítsa.

„A vezetőségen sok múlik, ez adja meg az irányvonalat. Nekem mint elnöknek, az a feladatom, hogy a klub anyagi biztonságán dolgozzak” – teszi hozzá.

Elmondta, a sport anyagilag igényes ágazat, támogatottsága az országban perifériára szorult. A komáromi röplabdaklubot a város önkormányzata támogatja, valamint a Selye János Egyetemtől, a Rieker vállalattól, a saját vállalkozásaiból, valamint a helyi vállalkozóktól kapott adományokból tartják fenn, illetve az utóbbi időben részt vesznek a magyar kormány által meghirdetett pályázatokon.

Jelenleg 8 éves kortól fiúk és lányok vegyesen látogatják az edzéseseket, a SVF paramétereinek megfelelően. A járvány előtti időszakban már 200–250 főnél tartottak, most a legnagyobb feladat a versenysport mellett, hogy a gyerekeket visszaszoktassák az edzésekre. Saját sportcsarnokuk egyelőre nincs, a városban 5 helyszínen tartják az edzéseiket.

Az első- és extraligás VK Spartak UJS egyetemi férfi-röplabdacsapat 14 játékosából 4 hazai, saját nevelésű fiatal játékos, közülük ketten, Pati Nagy Simon és Sántha János, szlovák U20 válogatottak, mellettük játszik még Százvai Ádám és Forró Balázs. Ma már kizárólag szlovákiai és saját nevelésű játékosokkal játszanak.

„Nálunk is volt olyan évad, amikor több külföldi játékossal bővültünk, de nagyon sok pénzbe került, és nem hozta meg a várt eredményt. Viszont nagyon tanulságos volt” – ismerte be Ferencz. „Ekkor átgondoltuk, hogy mi a mi utunk. Ekkor jöttünk rá, hogy még nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a saját játékosaink nevelésére”.

A Bajnokok Ligájához vezető út

A 2019/2020-as évadban a szlovák bajnokság harmadik helyén végeztek. Mint mondja, nagyon erős csapattal játszottak, bajnokesélyesek voltak, de a járvány miatt korábban ért véget a sorozat. Viszont fontos mozzanatként emlékszik vissza arra, hogy „teljes mértékben meg tudták tartani a csapatot”. A 2020/2021-es évadban elsők lettek a szlovák bajnokságban. „Nagyon nehéz bajnokság volt, hiszen a sportban a legfontosabb a rendszeresség és ebben az időszakban épp ez hiányzott.
A világjárvány alatt meg kellett tanulniuk improvizálni.

„A csapatot két alkalommal is megakasztotta a fertőzés. Pszichés szempontból is megterhelő időszak volt” – jegyzi meg. „És ebben az időszakban lett Komárom a bajnok, úgy, hogy a meccs legfontosabb attribútuma hiányzott: a néző” – fogalmazott.

Dönteniük kellett, hogy a legmagasabb európai kupasorozatban, a Bajnokok Ligájában megmérettetik-e magukat. „Május végéig kellett döntést hozni. Egy olyan döntést, amit az ország történetében még egy csapat sem vállalt be soha” – emelte ki.

Elmesélte, négy dolgot mérlegeltek a döntés során:

„Elsőként azt, hogy van-e rá pénzünk. Nem volt. Másodikként azt kellett megvizsgálni, van-e rá csapatunk. A csapatot sikerült megőrizni, ezért ez nem volt kérdéses. Harmadik, egyben befolyásoló tényező volt a világjárvány alakulása – mennyire súlyos lesz a helyzet októberben, lesznek-e meccsek egyáltalán? Ezzel aztán nem foglalkoztunk, mert senki sem tudhatta előre. A negyedik szempont sarkalatos volt. Tudtuk, hogy Komáromban nem játszhatunk hazai közönség előtt, hiszen a CEV szigorú kritériumainak megfelelő csarnok legközelebb Nyitrán van. Azon gondolkodtunk, ennek tudatában elinduljunk-e, hiszen nem vagyunk nagy klub, pár ember csupán, aki a szervezést vállalni tudja. Komoly dilemma volt, de végül azt mondtuk, ez egy óriási kihívás, óriási lehetőség a klubnak, a városnak, az egyetemnek, a régiónak.”

Az első szlovákiai csapat Európa legjobbjai között

Végül eljutottak Európa legjobb csapatai közé a Bajnokok Ligájába. Luxemburgban egy apró gömbben Komárom és a csapat neve szerepelt.

„Előtte még a sorsolást sem mertük elképzelni, nem volt egyszerű feldolgozni az élményt, annak ellenére, hogy folyamatosan ezért dolgoztunk. Hiába érleltük magunkban. Ez a csúcsok csúcsa” – emlékszik vissza.

Ahogy meséli, szívszorító, de egyben komikus is, és olyan tipikusan közép-kelet-európai hangulatú, amikor arról mesél, hogy a sorsolás közben nem azért szurkoltak, hogy gyenge ellenfelet kapjanak, hanem hogy közelit. Tudniillik, hogy ki tudjanak utazni a meccsre. „A sors kegyes volt. Az osztrák bajnokokat kaptuk, így költségkímélő volt az első kör” – jegyezte meg.

Sikerrel vették az akadályokat. Nyitrán nyertek három nullra, a graziak otthonában szintén nyertek három egyre. „Továbbjutottunk a második fordulóba, amely már egy komoly próbatétel volt. A harmincszoros ikonikus görög Olympiacos Piraeusszal kellett megmérkőzni.” Az első mérkőzésre „otthon”, Nyitrán került sor, ahol nagyon szoros, jó mérkőzést játszottak a komáromiak a görögökkel. „Az első szettet nyertük, a másodikat 40:38-ra vesztettük, a harmadik, negyedik szett is nagyon szoros volt, de valójában tisztes helytállás volt, amit a röplabda-társadalom is elismert” – vélekedett. Mi sem tanúskodik erről jobban, hogy az akkor indított kereskedelmi televízió sportcsatornája az ő mérkőzésük közvetítésével indított.

Mi a titka a komáromi röplabdások sikerének?

Végül Görögországban is helyt álltak, de „győzött a nagyobb tapasztalat, az összehasonlíthatatlanul több pénz. Összességében jó tapasztalatokkal búcsúztunk a Bajnokok Ligájától. Folytatjuk a második legrangosabb kupasorozatban, ami a CEV-kupa, ahol az egyes országok kupagyőzteseivel játszunk”. A nemzetközi részvétellel kiváló tapasztalatot szereznek, már az fontos tény szerinte, hogy a fiatal játékosok ilyen kimagasló versenysorozatban vettek részt.

 „A tanulság számomra az, hogy amennyiben megfelelő célokat tűz ki maga elé – nyilvánvaló, hogy az anyagiak szabnak bizonyos határokat –, akkor egy kis klub is tud kimagasló eredményeket elérni. Ha van bátorsága és keményen megdolgozik a sikerekért, egy ilyen kis város, egy ilyen hátterű klub is szép eredményeket érhet el. Ez egyértelmű” – összegzi.

„Célunk, hogy magunk köré gyűjtsük azokat a tapasztalt szlovákiai játékosokat, akik megjárták a nemzetközi és a hazai legrangosabb bajnokságokat, s akik az itteni fiatalokat segíthetik tudásban. Megpróbáltunk egy szimbiózist létrehozni a világot látott, de már hazatért játékosok és a helyi feltörekvő ifjúság között. Ebből született ez az eredmény. A titok abban rejlik, hogy nagyon jó a csapatszellem, az összetartás, amit sok esetben nem lehet pénzért megvásárolni” – fogalmazott Ferencz László, a komáromi röplabdaklub elnöke.

fotó és forrás: felvidék.ma