Több száz szurkoló fogadta Komáromban az olimpiai bronzérmeseket

A kajakosok közül ketten is komáromi kötődésűek. Vlček Erik komáromiként természetesen a helyi kajak-kenu klubban fogott először a kezében lapátot, csak úgy, mint a virti Botek Ádám. A versenyzők edzője pedig a szintén komáromi Likér Péter.

Ezek után senkinek nem okozott meglepetést, hogy a K4 tagjait, edzőiket (Likér mellett a pozsonyi Wiebauer Andrej) és szintén komáromi gyúrójukat, Viszlai Igort a Klapka Györgyről elnevezett téren hétfő délután több száz fős tömeg fogadta.

A köszöntők között volt a műsorvezető, Drahu Dobrovičová, a komáromi Kajak & kanoe klub elnöke, Demin Viktor, a klub korábbi elnöke, a legendás komáromi kajaknégyes edzője, Soós Tibor és Komárom polgármestere, Keszegh Béla.

Az üdvözlés után a szurkolók az előre elkészített autogramkártyákat birtokba véve sorban álltak az aláírásokért, készültek a közös képek és megszámlálhatatlan gratulációt kaptak az olimpiai bronzérmes sportolók.

Vlček Erik 2020 tavaszán, mikor a versenyzők amerikai edzőtáboruk után karanténban a komáromi kajakközpontba kényszerültek, lábteniszezés közben eltörte a lábát. Ezek után veszélybe került a hatodik olimpiájára készülő sportoló ötkarikás szereplése.

„Tudtam, hogy nem lesz egyszerű onnan visszajönni, de nem adtam fel és végig az volt a célom, hogy kijussak az olimpiára és érmet szerezzek. Tudtam, hogy erre megvan az esély, csak be kell kerülnöm a négyesbe és hála Istennek minden jól sikerült” – válaszolta kérdésünkre a tízszeres világ- és tizenegyszeres Európa-bajnok.

Az immár kétszeres olimpiai ezüst- és kétszeres bronzérmes kajakos elmondta, hogy az 1 000 méteres távról át kellett szoknia, szokniuk az 500 méteresre. Tudta, hogy máshogy kell majd hozzáállni az edzésekhez és, hogy nem lesz könnyű ez számára sem, de mindent beleadott így sikerült az átállás.

A 39 éves sportember nagyon boldog ezzel a bronzéremmel, és bár az ötkarikás medálok közül az arany hiányzik a gyűjteményéből, ez a mostani harmadik hely egy győzelemmel ér fel a számára. „Ebben a korban már csak évről évre fogok tervezni és meglátjuk milyen messzire fogok eljutni” – válaszolta a párizsi olimpiai részvételt firtató kérdésünkre.

Botek Ádám így emlékezett vissza a döntő futamra: „Én megyek előre és csinálom amit kell. Tudom előre és most is így volt, hogy az utolsó 100 már nagyon fáj. Én nem is tudtam, hogy hányadik helyre jöttünk be, hiszen én ülök leghátul, így nem látom a beérkezésnél a hajókat. Mikor felnéztem a táblára akkor láttam, hogy harmadikok vagyunk és nagyon örültem. Ez az öröm pedig máig megvan és meg is lesz.”

A 24 éves versenyző párosban 1 000 méteren párosban is rajthoz állt Tokióban, ahol Samuel Balážzsal a tizedik helyen végzett. Botek azonban nem élte meg csalódásként ezt az eredményt, bár szeretett volna döntőbe jutni, tudta, hogy az ő esélyeik a négyesben a legnagyobbak.

Fotó: facebook.com/komarnokomarom