Belakták a Puskás Arénát is a Fradi szurkolói


A Ferencváros vereséget szenvedett a Juventustól, de ismét megdobbant a Fradi-szív.

Roppant nehéz szavakba önteni az élményt, amit az utóbbi héten a Bajnokok Ligájában szereplő FTC-től kaptunk. Az eredményes selejtezők utáni hosszú sorbanállás kellett a BL-bérlet megszerzéséhez, majd már sokan tudtuk, ott lehetünk a csoportmeccseken.

Szerdán a Juventus elleni találkozóra esőben érkeztünk szintén fanatikus barátommal. Nekem a 2016-os Európa-bajnokság ugrott be elsőként, ahol rendre egy nyári záport a nyakamba kapva léptem be a francia stadionokba. A lelátón gyorsan ki lehetett szúrni, hogy Felvidék is képviseli magát a meccsen, csak úgy, mint anno az Eb-n. 

Helyünket elfoglalva cimborám kollégája szinte régi barátként közölte velem (azt hiszem egyszer vagy kétszer köszöntünk már egymásnak meccsen), nagyon irigyli a Fradi-Dinamo Kijeves mérkőzés-sálamat, én pedig hasonlókat mondtam neki a Fradi-Juventusos ereklyéről. Mindketten futottunk még egy kört a stadionban, hátha be tudjuk szerzeni kollekciónk hiányzó darabját is, de most nem jártunk sikerrel.

Amikor a Puskás Aréna kerengőjében jártam, eszembe jutott egyik első élményem, még a régi Üllői úti stadionból, pontosabban annak parkolójából. Talán első hazai mérkőzésünkre érkeztünk édesapámmal. Egy hosszú évek óta bérletes ipolysági társaság fogadott be minket autójába, hogy ott lehessünk egy hazai bajnokin. Az autót leállítva szinte azonnal kerültek elő csomagtartónkból a szlovák sörök, míg mellettünk már pohárba töltötték a mézes pálinkát. Mi is kaptunk belőle, pedig előtte még sosem találkoztunk az ital készítőjével. Viszont mindannyian ´Fradisták´ voltunk, így nem volt kérdés, hogy kezünkbe nyomják a poharat.

Most, nagyjából 15 évvel később hasonló érzés fogott el, hiszen a családtagjaival mindenki közvetlen, így hát most is kedélyesen beszélgettünk el a körülöttünk lévőkkel. Ehhez kell az a bizonyos Fradi-szív, a Fradi-család.

Felvidéksport.hu

Felvidéki Fradisták a Puskás Arénában. Hamarosan Ferencváros-Juventus a Bajnokok Ligája 3. fordulójában

A csapatok bevonulása után újra a Ferencváros tiszteletére (is) szólt a BL-himnusz. Ekkor a zászlókat lengetve párás tekintettel és libabőrösen néztünk össze barátommal (akinek ezúton is kifejezem hálámat a bő 3 órás sorbanállásért a jegyekért). A zöld-fehérek szurkolásáról nehéz újat írni. Hihetetlen volt most is. Egy-egy kihagyott hazai helyzet után rátettünk még egy lapáttal, de persze egy elhibázott olasz támadás is sokat dobott a hangerőnkön. 

Ki kell emelni, hogy mivel mindannyian ott szeretnénk lenni a következő bajnokikon és persze a harmadik Bajnokok Ligája meccsen is, betartottunk minden előírást. Megvoltak a távolságok, volt mindenkin maszk, a fertőtlenítő-adagolóknál pedig volt, mikor sorba kellett állni. Ha valaki esetleg lejjebb húzta a maszkját, a vezérszurkoló máris intett neki, amikor pedig a műsorközlő figyelmeztett a tisztasági előírásokra, általában csendben maradtunk. Pedig bőven el tudtuk volna nyomni a hangját ;)

A második félidő elején jött a jól ismert visszaszámlálás, majd a közös "FRADI" kiáltás. Na itt dobbant meg mindenki Fradi-szíve újra, és ha bejutott egy-egy Juventus-szimpatizáns, ő is elgondolkodhatott azon, hogy átálljon a sötét, illetve a zöld oldalra. "3... 2... 1... FRADI" - robbant az aréna jó néhányszor. Ez is egy olyan pillanat volt, amikor ismerőssel, ismeretlennel összenéztünk és nyugtáztuk, hogy ez bizony piszok jól szólt.

Az utolsó percekben megérkezett a számunkra győzelemmel felérő gól is, ami után a csapat is megkapta a nekik járó ünneplést. Ez az, ami megkülönböztet minket a többi csapattól, hogy 1-4 után is zúgott a Tábor.

A villamoson ülve velünk szemben megpillantottam egy zöld-fehér sálat szorongató hölgyet és a vele szemben ülő kissrácot. A fiúcskának még le sem érte a lába a székről. Bőven 11 után, inkább fél 12 körül járt már az idő. A szerdai meccs egyik legfiatalabb helyszíni szurkolója már majdnem elaludt, mikor édesanyja szólította, hogy leszállnak és máris hazaérnek. Amire én közel 30 évet vártam, arra neki egyharmad annyit sem kellett. Bajnokok Ligája csoportmérkőzésen láttuk kedvenc csapatunkat. Életre szóló élmény! Egy ilyen este után pedig egészen biztos vagyok abban, hogy történhet bármi, jöhet ide bármilyen csapat, ő mindig a Ferencvárosnak fog szurkolni. Mert most ő is átélhette, milyen mikor megdobban az a Fradi-szív.

Fotó: felvidéksport.hu

A rovat legfrissebb hírei